RSS

májbetegség címkéhez tartozó bejegyzések

Kár értük

Best, az északír futballzseni

George Bestről azt mondják, hogy a XX. század legnagyobb focistája volt. Épp a napokban akadt a kezembe a Magyar Nemzet egyik múltévi száma (eltüzelni készültem), ahol megláttam a fotóját. A cikk nagyon megható, és nagyon szomorú. Leírja, hogy mi történt a Manchester híres játékosával. A cikk itt olvasható. De az Index is megemlékezett róla a temetésekor, 2005-ben.

Tavaly ősszel Egerben járt az egyik szomszédja: Thomas Jennings, Belfastból (Észak-Írország). Az egri belvárosi testvérgyülekezetbe (honlap itt) jött, igét hirdetett.

Még akkor megígérte a két nagyobbik fiunknak, hogy küld egy-egy George Bestes pólót. Meg is érkezett mindkettő. Az egyik kapusra való és narancssárga színű, a másik pedig mi más lehetne, mint egy 7-es számú Manchester United mez. Természetesen gyermek méretben, rajta a sztár kézírása filctollal. A póló a George Best Foundation (Alapítvány) feliratát viseli.

Azért hozták létre, hogy a fiatal tehetségeket támogassák és felhívják a figyelmet arra, amire élete végén maga a világhírű játékos is utalt egy fotóval. Lefényképeztette magát, amint a halálos ágyán fekszik. Ekkor már túl volt pár évvel a májátültetésen, de sajnos erre az új szervére sem vigyázott. A fotója mellé azt íratta: “Ne halj meg úgy mint én!”

Sajnos az alkohol tönkretette. Nagy kár, hogy a szesz így pusztít.

Kezdő írók kézikönyve (benne a Katedrális)

A napokban gondoltam egy másik zsenire, aki szintén ivott: Raymond Carver. A Kezdő írók kézikönyve hívta rá föl a figyelmem (a Kezdő írók kézikönyvére meg a sógorom, Lemperger Róbert). Ez tulajdonképpen egy tankönyv, ami arról szól, hogyan lehet novellát, kisregényt, regényt írni. Kulissza titkokat árul el és nemcsak íróknak jó, hanem olvasók számára is igalmas. A könyv végén megtalálható Raymond Carver: Katedrális c. novellája, ami jól bemutatja az író tehetségét. Nagyon megindító és nagyhatású írás, csak ajánlani tudom.

Sajnos, feltűnik az írásban a pohár, ami a novella főszereplőjére hatással van. Az író életére is hatással volt: ötven évesen, 1988-ban elhunyt. Győzött az alkohol. Kár érte.

Ha belegondolunk, hány gólt lőhetett volna még George Best és hány novellát, verset írhatott volna még Raymond Carver! De nem így lett.

Éppen a fentiek miatt gondolkodtam el egy másik írón: Erich Maria Remarque. Az ő életrajzában nem olvasok arról, hogy ivott volna. 72 évig élt és több remekművet is hagyott az utókorra. Magam mindössze két könyvét olvastam. Az első volt a Nyugaton a helyzet változatlan (lehet kapni: itt, de a könyvtárból egyszeri olvasásra kikölcsönözni olcsóbb: itt). Jó sztori, a könyv rövid, a történet megdöbbentő: az első világháború szörnyűségeit mutatja be.

A másik könyve pedig: A diadalív árnyékában. Ez az ami elgondolkodtatott. A főszereplő, Ravic, a sebész, meg a barátnője, de a legtöbb mellékszereplő is, lépten nyomon iszik. Jó pár liter tiszta szeszre kijönne a végeredmény, ha összeszámolnánk, hány üveg calvadost isznak meg a regényben. Kár érte… mármint a történetért. Nem kellett volna bele annyi szesz. Kevesebb üveggel is elhittem volna, hogy miken mentek keresztül a szereplők a II. világháború előtti Párizsban.

Ezt a könyvet is ajánlom… egyszeri olvasásra.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/29 hüvelyk Emberek, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

A tudomány mai állása szerint

Fontos minden tudományos kijelentéshez hozzáfűzni a címben szereplő megjegyzést. Jól megvilágítja ennek igazságát egy napokban olvasott könyv. A címe: Májbetegségekről májbetegeknek, a szerzője: Dr. László Barnabás, aki annak idején a budapesti Szent László Kórházban dolgozott, értelemszerűen hepatológiával, májbetegekkel foglalkozott, a 4. kiadás van nálam 1967-ből. Könyvében a következőt olvassuk:

“Az 1950-51. évi koreai háborúról is meg kell még emlékeznünk néhány szóval. Szaklapokban sokan dolgozták fel annak a májgyulladás járványnak az adatait, amely a Koreában harcoló amerikai katonák között tört ki. Sokezer megbetegedésről adtak számot ezek az adatok annak idején. Talán innen indult el útjára az a képtelen hiedelem, hogy a nálunk dúló májgyulladás járvány Koreából került hozzánk az utóbbi években.
[…]
Külön érdekességként említem meg Andersen dán kutató vizsgálatait, amelyeknek eredményeit még a napilapok is közölték, és amelyekből a nem szakemberek sok téves következtetést vontak le. Andersen nyilvánosságra hozta kísérleteinek eredményét, amelynek lényege az volt, hogy sikerült az emberi májgyulladás vírusát sertésekre átvinnie. Ehhez kapcsolta azt a megfigyelést, hogy Dániában sok a hepatitiszes sertés. Miután Dánia lakossága igen sok nyers húsárut fogyaszt (kolbászféléket), az említett kutató megkockáztatta azt a feltevést, hogy a fertőző májgyulladás kórokozójának természetes rezervoárja (tárolója) a sertés, és az emberi megbetegedés a nyers sertéshús fogyasztásával jön létre. Azóta ez a feltevés megdőlt, tisztázódott, hogy a sertések májgyulladása külön álló betegség. Megcáfolták az után vizsgálók azt az adatot is, hogy emberi hepatitisz vírussal sertések fertőzhetők. Sertésre csak a sertés hepatitisz vírusa vihető át. Így tehát a sertéshús és a májgyulladás összefüggése “Andersen meséjének” bizonyult.
Ez a modern “Andersen mese” azonban a laikusok körében a továbbiakban is hitelre talált. Ha betegekkel, hozzátartozókkal beszélgetek, és sikerül egy-egy kétkedőben eloszlatnom azt a gyanút, hogy a májgyulladás járvány Koreából indult el, rögtön következik a másik bizalmas kérdés: “Ugye a Közért-zsír okozza ezt a sok májbajt?” Sokat gondolkoztam azon, vajon honnan eredhet ez a tévhit. Így jutottam el Andersenhez.
Bizonyára sokat tudják, hogy a sertészsír nagyüzemi előállítása hideg préseléssel történik (nemcsak nálunk, de mindenütt a világon). Ehhez az élelmiszeripari alapismerethez már nem is kellett más, mint félfüllel hallani valamit a dán kutató álláspontjáról. (Az ezt követő cáfolat – mint ahogy ez egyébként is így szokott lenni – már nem jutott el a megfelelő helyre.) A “jólértesült” rémhírterjesztő csak a “végeredményt” hozta bámuló környezetének tudomására: “Bizalmas helyről tudom, hogy a vágóhídi sertészsír, amit a húsboltokban árulnak, fertőzött. Ettől májgyulladást lehet kapni”. Ez a rémhír azután jóval gyorsabban terjedt és fertőzött meg sok hiszékeny embert, mint maga a hepatitisz-járvány. Midnekit szeretnék megnyugtatni afelől, hogy a májgyulladás és a kereskedelmi sertészsír között semmiféle kapcsolat nincs, a zsírt mindenki nyugodtan fogyaszhatja.”

Vagy mégsem? László doktornak teljesen igaza van az emberek hiszékenyégével kapcsolaban. De két fenti kijelentését a tudomány már megcáfolta.

A hepatitis E vírus főleg Ázsiában fordul elő (akár éppen Koreában is), de Magyarországon sem ritka (erről Reuter Gábor virológus kollégám számolt be, klikk: ide), és éppen sertésekben fordul elő, illetve gyakoribb a sertésekkel foglalkozók körében. Andersennek mégiscsak van egy kis igazsága, jóllehet tévedés az akkori hepatitis A járványokat a sertésekre kenni. Akkoriban még nem ismerték a hepatitis vírusok fajtáit (A, B, C, E).

A másik problémás kérdés a zsír. Valóban semmi köze a vírusos májgyulladáshoz a zsír fogyasztásának, de mégis tud májgyulladást okozni. Úgy hívják, hogy nem-alkoholos steato-hepatitis (rövidítése NASH). A túlsúlyos, elhízott emberben a zsír éppúgy lerakódik a májban, mint a bőr alatti szövetekben, csak éppen ott nem látszik. Mégis károsítja a májat. A megoldás: testsúlycsökkentés.

Óvatosan a zsírral, de nem a vírus, hanem a kalóriatöbblet miatt!

(A könyvet Nagy Róbert főorvos kollégámtól kaptam, ezúton is köszönöm.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/30 hüvelyk Kórház és a szakma, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , ,