RSS

Magyar László címkéhez tartozó bejegyzések

Lunda kézikönyv – kifejezésekkel teli – magyarítva

A Lunda birodalom LUNDA STATE jelzéssel Afrika szívében található

A Lunda birodalom LUNDA STATE jelzéssel Afrika szívében található (Jeff Israel térképe – forrás Wikipedia)

A Lunda birodalmat, vagy más néven Lunda királyságot egy Mwata Yamvo nevű uralkodó alapította hódításaival valamikor a XVI. században, a jelentős afrikai gyarmatosítások ideje előtt. Az ország gyors fejlődésnek indult. Ezért a területet Lunda-országként is emlegetik, de ez a “Lundaland” kifejezés nem keverendő össze egy svéd területtel és zenekarral ugyanezen a néven. Adminisztratív szempontból a XX. század elején került véglegesen felosztásra. Ma a lundák közül félmillióan Angolában élnek, 750 ezren a Kongói Demokratikus Köztársaságban és kb. 200 ezer Zambia területén. Igen, ez a legutóbbi szétszakítás akkor történt, amikor a mai politikai határokat meghúzták. De persze ez nem jelentett teljes szétszakítottságot, hiszen az országhatárokon van még átjárás, a lunda nyelvet pedig a kis falvakban nem helyettesíti a hivatalos nyelv. Pedig ha megnézzük az eredeti Lunda-országot, ma van legalább három európai hivatalos nyelv arra felé. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Angola portugál fennhatóság alá tartozott, a hivatalos nyelv a portugál. A Kongói Demokratikus Köztársaság déli része korábban Zaire néven létezett (Belga Kongó), a hivatalos nyelv a francia. Zambia pedig Észak-Rodézia néven az angolok befolyása alatt állt, itt a hivatalos nyelv az angol. Szükség is van ezekre a nyelvekre, hiszen például Zambiában 72 nyelv ill. nyelvjárás van.

Az angol-magyar-lunda kézikönyv (2014)

Az angol-magyar-lunda kézikönyv (2014)

A lunda emberek különösen közel állnak hozzám, hiszen jó néhányat megismertem 2011-ben. Akkor egy kis angol-lunda kézikönyv (inkább füzet) segített abban, hogy legalább néhány kifejezést megtanulhassak és használhassak. Nagyon nagy segítség egy ilyen kifejezéseket tartalmazó szótár – nyelvkönyv.

Részlet a szerzők előszavából: “Ennek a kézikönyvnek az ötlete akkor merült fel, amikor két hetet Paul Fisherrel lundát tanulva töltöttünk a Hillwood Farmon és a helyi lakosokkal gyakoroltuk az újonnan tanult nyelvet. Erős volt a vágy bennünk, hogy a Lunda néppel kommunikálni tudjunk, azokkal az emberekkel, akiknek Kaleneben szolgáltunk és jelentős hátránynak éltük meg, hogy nem beszéljük a nyelvet. […] Imádkozunk, hogy ezt a kis könyvet Kalene személyzete használja a jövőben is – de bátorítunk benneteket, hogy töltsetek időt a Lunda emberekkel és fedezzétek fel különleges kultúrájuk finomságait. Ha így tesztek, akkor nemcsak személyesen gazdagodtok de az általatok a kalene-i betegek részére biztosított ellátás is jóval magasabb színvonalú lesz.”–Christopher és Emma Houlden

A magyarított változat (a szerzők engedélyével készült a fordítás) letölthető a bal oldali képre vagy erre a linkre kattintva.

De nem én vagyok az első és remélem nem is az utolsó magyar, aki közelebb kerülhetett a lunda néphez. Több mint 150 évvel megelőzött egy magyar Magyar. Az utazót Magyar Lászlónak hívták és a XIX. század nagy afrikai utazója volt. Nemcsak utazott, de mivel valamelyik törzsfőnök leányát is feleségül vette, még igazi afrikaivá is vált. Őróla olvashatjuk:

“Biében megtelepedve tervezte megismerni Lunda-országot, vagy amint nevezni szokták: a Muata Jamvó birodalmát. (A lunda egy bantu törzs Zairéban — a 16. században hatalmas birodalmuk volt a Kongó-medencében. A Muata Jamvó az uralkodó megnevezése volt.) […] Magyar László ezen az útján felfedezte a Kongó és a Zambézi folyók vízgyűjtő területét, és a Kasai folyót követve augusztus vége felé érte el útja talán legészakibb pontját, Yah Quilem városát. 1851. május végén indult vissza Biébe. Útját úgy irányította, hogy felkeresse Kabebét, a rettegett uralkodó, Muata Jamvó (ez a Mwata Yamvo ki tudja hanyadik leszármazotta lehetett a XVI. századi Mwata Yamvonak?) székvárosát. Lunda-ország fővárosának életét, Muata Jamvó barbár pompájú udvarát először Magyar László írta le. Tudósításából derült ki az uralkodó kegyetlensége, aki egész települések lakosságát adta el rabszolga-kereskedőknek a nemesek kivételével, akiket viszont kivégeztetett. Alattvalóit sokszor orr-fül, szeméremtest levágásával büntette. A fejedelmet Magyar 300 felesége között találta — ők voltak a testőrei.” —forrás Wikipedia.

Ha valaki nyomtatásban is szeretné olvasni, használni az angol-magyar-lunda kisszótárat, akkor A6-os (A6-link) vagy A5-ös (A5-link) méretben kinyomtathatja. Egy kis puzzle, de a vágások és sorbarendezés után összetűzhető és valódi zsebkönyv vagy kézikönyvként használható. Ugyanakkor had használjam ki az alkalmat, hogy megemlékezzek Paul Fisherről (Walter Fisher unokájáról), akit a fenti idézetben emlegettek: 2011-ben még lehetett tőle tanulni, sajnos 2014 év elején hunyt el.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/06/20 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Magyar László és a sárga hideglelés

Magyar László a XIX. század nagy utazója volt. Testestől lelkestől belevetette magát Afrikába, ami az 1800-as évek közepén bizony nem volt egy életbiztosítás (írtam róla korábban itt és a csecselegyekről itt). Mielőtt pedig nekiindult volna a mai Angola vidékének, még több helyen is megfordult. Erről így számol be egy levelében (1851. április 20, Yah-Quilem):

Baía – a hatalmas öböl

“Odahagyván Triestet az ausztriai posta-hajón, hol mint hajós kadét szolgálatot vállaltam, egy szerencsés utazás után Brazíliába a Bahia de todos os santos-i öbölben horgonyt vetettem; itt odahagyván az ausztriai hajós szolgálatot, Nyugat-Indiákra hajóztam, hol Havanából egy spanyol contrebandehajón mint köztengerész a guineai szerecsen partokra vitorláztam. Felette szerencsés valék ezen veszedelmes és átkozott kereskedésben; mert öt hónapi utazás után igen betegen, de teli erszénnyel ismét Cubára visszatértem, a nyert 1500 spanyol koronás tallérok tanulni kívánó lelkemet el nem csábították; sőt ezen pénzen vala első műszere tervem kivitelének, melyre való nézve hat hónapig egy jeles nauticus professzornál nevezett célra órákat fizettem, hol magamat elegendőleg kiképezve, és a szükséges hajósi műszereket megszerezve “Albatros” spanyol hajón mint másod pilot Keletindiákra eveztem, hol a kapitány meghalálozott, és Szumátrán, Jáván keresztül Madagaszkár szigeten az antongili öbölbe érkeztem. Itt csaknem halálra megbetegedtem a sárgahideglelésben. Majd egy francia hadi-hajón mint utas a Jóreménység Fokára utaztam, hol mintegy két hónapi mulatás után a tengerészek ispotályában egészségem helyreállott.”
—mi lehetett ez a “sárgahideglelés”, nehéz megmondani. Természetesen az ember a sárgalázra gondol elsősorban, de a malária vagy éppen a leptospirosis, hantavírus fertőzés, de a dengue is tud a láz mellett sárgasággal (icterus) járni. Mindenesetre az a lényeg, hogy Magyar László túlélte, így utazása folytatódott és a fenti sorai is megszülethettek, amelyeket édesapjának írt haza, Magyarországra.

Egy másik érdekes részlet a könyvből:

Rabszolgakereskedelem ábrázolása

“A rabszolgakereskedés eltörlése jótékony befolyásának kell tulajdonítani a Benguela lakosai közt naponként gyarapodó mívelődést, s több hasznos intézvénynek kifejlődését. A jobb rendőrségi intézkedések folytán jelenleg még a halandóság is napról napra kevesedik. Azelőtt többezer megvásárlott rabszolgát szoktak volt itt felhalmozva a Brazíliából érkezendő hajók számára készen tartani; e szerencsétlenek közül számosan naponként elhaltak, s az utálatos, nyereségvágyó tulajdonosok a megholt testek eltakarítását sem tartották kötelességüknek, hanem csak a városon kívüli gyepre hordatták ki, zsákmányul a ragadozó állatoknak. Már pedig az éjjelenkint rejtekeikből kibúvó hiénák és sakálok a széttépett holttestek darabjait a város utcáin keresztül hurcolták, s azokat félig megrágván, szétszórták, s otthagyták, hol azután elrohadtak, s a levegőt megrontották. Jelenleg a város délkeleti részén, emelkedett szellős helyen, magas falakkal kerített két temető van (kalundo); egyik kápolnával ékeskedik, s a fehérek, vagyis keresztények, a másik pedig a rabszolgák és pogányok eltakarítására szolgál. Most már közkórház is van (hospital de misericordia*), melyben a szegény betegek ingyen vétetnek föl. (Tams is megemlíti a két temetőt, s megjegyzi, hogy az európaiak a holttestre oltatlan meszet hintenek, s néhány üveg ecetet öntetnek, hogy gyorsabban elrohadjon. A feketékről azt mondja, hogy halottaikat napnyugtakor takarítják el, s hogy a holttestet megégetik. Hunfalvy János)”
—félelmetes higiénés állapotok és kegyetlen körülmények. Afrika, 1850 körül.

*misericordia – az irgalmas rendet tagjait is így nevezték: misericordiánusok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/21 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

Magyar László és a miazmák

1985-ös kiadás

Magyar Lászlóról már írtam az Ismét a lundákról c. bejegyzésben, mert ő volt az első magyar, aki kapcsolatba került velük. Említettem még a A csecselégy… c. bejegyzésben, hogy a rabszolgakereskedelemmel is találkozott 1848-ban. Íme, további érdekes részlet a Magyar László afrikai utazásai c. könyből:

“Ponta de Lenha (erdőfok) mint már említettem, egy nevezetes emporiuma a rabszolga-kereskedésnek Dél-Afrikában. A Zaire (Kongó) éjszaki partján mintegy 70 teng. mfdre felfelé a torkolatjától, egy alacsony; mocsáros és a folyam által csaknem mindig elöntött, sűrű erdőség közepett, bambuval épített mintegy 40 emeletes házból áll. – E vidék klímája öldöklő minden európaira nézve és csak a nagy nyereségvágy miatt veszélyeztetik életüket az itt-tartózkodó fehér rabszolgakereskedők, mert általában európai ember bár erős testalkotással bír is, itt három esztendőnél tovább nem élhet. A mindig nedves, iszapos föld borítva van sötét erdőkkel, melyekből a forró aequatori napsugarak által főzetve, szüntelenül gözölg ki az életrontó miaszma; ide járol még ezen demoralizált embereknek általános életmódja, mely kizárólag evésből, ivásból és paráznaságból áll.”
—Amikor Magyar László Afrikába utazott (1840-es évek vége), akkor még Robert Koch kisfiúként rúgta a labdát Clausthalban, Alsó-Szászországban. Így az emberiség nem ismerte a fertőző betegségek eredetét. Sok infekciós kórképet (fertőző betegséget) a kipárolgásoknak, kigőzölgéseknek, a miazmáknak tulajdonítottak. Erre gondolt Magyar László is 1848-ban, amikor idhaza dúlt a szabadságharc, ő pedig Afrika dzsungelében tette felfedezéseit.

Egy másik, érdekes részlet:

“Több kanyargó patakok öntözik a földet, melyek szelíd hömpölygéssel viszik tiszta vizüket a zavaros Zaire (Kongó) folyamba; a mindíg zöldellő fák lombjain a különféle színű éneklő madaraknak szakadatlan koncertje vala hallható. A lég közel levő folyamtól mérsékelve levén, mondhatom, ezen vidék egy kies kerthez hasonlított, ide járult még a lakosoknak békés és nyájas külseje, kik csoportonként engemet környezve, szüntelen kiálták: ‘Evoe kindele‘ (Nézd a fehér embert!).”
“Kindele…” érdekes újra olvasni a kifejezést, ami fehér embert jelent. Kalene közelében is hasonlóan kiabálnak a néger gyerekek: Chindeli, chindeli… (Fehérek, fehérek!). Furcsa volt annak idején hallani (írtam róla itt). Milyen sértő lenne az utcán kiabálni, hogy: Fekete, fekete…

Ezzel kapcsolatosan a múlt héten (a DHC-n) hallottam egy történetet. Egyik előadónk (Maureen Wilkinson professzorasszony) 1988-ban Kenyában járt. Egy szafarin, az egyik este a tűznél az egyik amerikai fiatalemberrel ültek, akit a becenevén csak Barrynek szólítottak. Ő arról beszélt, hogy milyen nehéz feketének lenni a fehérek között. Maureen férje pedig arról tette bizonyságot, hogy misszionáriusként milyen nehéz fehérnek lenni a feketék között. Évekkel később tudták meg, hogy Barry teljes neve Barack Obama, aki aztán az USA elnöke lett.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/02 hüvelyk Afrika, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Ismét a lundákról

M. K. Fisher lunda nyelvkönyvét nézegetve (írtam róla itt) botlottam bele abba a bevezetőbe, amelyben röviden összefoglal a szerző néhány olyan illemszabályt, ami véleményem szerint nemcsak a lunda nép körében érvényes, hanem szerte Afrikában. Egy kis ízelítő:

A Lunda nép egy 640 km hosszú területen él, ami dél-nyugat Zairétől (ma Kongói Demokratikus Köztársaság) húzódik Zambia észak-nyugati részéig, benyúlik észak-kelet Angolába is. Nyelvük a ndembu, megkülönböztetésül a luundától, ami tulajdonképpen az urundi. Lundaföld déli részén Lunda Iwe Shindinek hívják. Szokásaikat tiszteletben kell tartani!

Üdvözlésnél a fiatal megvárja, amíg az idősebb köszön neki. Mwani – közben kétszer üti össze a tenyerét megfelelő szögben tartva. Ha az egyik kéz foglalt, akkor a szabad kézzel a mellkasra ütnek. A földön ülve a karra-hasra szórt föld is az üdvözlés része.

Az ülésrendet szigorúan veszik. A férfiak és nők nem ülnek együtt. Ha mégis szükséges, akkor a sorrend: nő-férfi, férfi-nő, nő-férfi a sorrend. Vagyis a férjek mellé mások feleségei nem kerülnek. Távolságot tartanak.

A javakat megosztják, általában mindenük közös. Kivéve a főnököt, aki azt mondja: “Az én falum.” Egyébként azt mondják: a miénk. A vadász a zsákmányt az egész faluval megosztja.

Az étkezések során a nők és férfiak nem esznek együtt. A különleges vendég maga eszik a házban a vendéglátójával. A maradékot hazaviheti. Ha pl. szárnyast készítenek a tiszteletére, akkor teljesen meg kelle enni vagy elvinni a maradékot.
Étkezés előtt vizet öntenek a vendég kezére, ami a földre csorog. Vizet csak az étkezés végén isznak, akkor ha erre felszólítás történik.
A böfögés a vendég elégedettségét jelzi.
Mással egyszerre nem szabad a falatot a tálba mártani!

Az ajándék azonnal nem viszonozható. Ez tönkreteszi a barátságot. Meg kell várni a viszonzással a következő adandó alkalmat!

Soha nem hívják állatnak a másikat, még viccből sem. Csak a népmeséikben mondanak állatnevet emberre (pl. kismajom).

—Érdekes gondolatok ezek.

Az interneten utánajárva, megtaláltam azt, hogy ki volt az első magyar, aki a lunda néppel kapcsolatba került. Úgy hívták, hogy Magyar László (Afrika-kutató). Több, mint 150 évvel ezelőtt járt ott:

“Biében megtelepedve tervezte megismerni Lunda-országot, vagy amint nevezni szokták: a Muata Jamvó birodalmát. (A lunda egy bantu törzs Zaireben és a 16. században hatalmas birodalmuk volt a Kongó-medencében. A Muata Jamvó az uralkodó megnevezése volt.) A felfedező úthoz szükséges anyagiak előteremtésére több árut Benguelába szállíttatott és ott nyereséggel eladta. Karavánja 1850. február 20-án indult útnak 235 fegyveressel. Útjára felesége és rabnői egy része is elkísérte. Több tartományt bejárt, egy sereg afrikai törzsnél megfordult. Magyar László ezen az útján felfedezte a Kongó és a Zambézi folyók vízgyűjtő területét, s a Kasai folyót követve augusztus vége felé érte el útja talán legészakibb pontját, Yah Quilem városát. 1851. május végén indult vissza Biébe. Útját úgy irányította, hogy felkeresse Kabebét, a rettegett uralkodó, Muata Janvo székvárosát. Lunda-ország fővárosának életét, Muata Jamvó barbár pompájú udvarát először Magyar László írta le. Tudósításából derült ki az uralkodó kegyetlensége, aki egész települések lakosságát adta el rabszolga-kereskedőknek a nemesek kivételével, akiket viszont kivégeztetett. Alattvalóit sokszor orr-fül, szeméremtest levágásával büntette.” 

—Nem lehetett könnyű az élet akkoriban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/06/20 hüvelyk Afrika, Emberek

 

Címkék: , , , , ,