RSS

Johannesburg címkéhez tartozó bejegyzések

Halmozottan hátrányos helyzetű

Az O. R. Tambo (nemzetközi repülőtér, Johannesburg) tranzitjában olyan székek is vannak, aminek magas a támlája, kicsit meg van dőltve és lábtartó is segít az alvásban. Kényelmes. Főleg akkor, ha az ember tudja, hogy órák hosszat kell várni a következő járat indulására. Így tengettem én is a cammogó perceket, órákat, amikor egy alacsony és sovány alak ült le mellém. Nem is ült, azonnal feküdt, mert alig tudott mozogni. Lassan mozdult, szeme beesett, csont és bőr. Lógott rajta a ruha. Megszólított: “Hány óra?” Aztán egy kis idő múlva hozzátette: “Mumbai”. Vagyis: Bombay.

– Micsoda? – kérdeztem.

Mint kiderült:

Indiában él, Kerala államban lakik. Tengerészként dolgozik, éppen sót szállítottak Namíbiából a Dél-afrikai Köztársaság déli részére hajóval. Ekkor ütött be a baj: maláriás lett. Kórházba került, ahol megkapta a gyógyszeres kezelést (pár nap). Öt nap múlva kitették a szűrét. Most Johannesburgon keresztül – átszállással – repül Bobayba, onnan pedig vonattal Délnek, Keralába. Az még egy “szép túra” lesz, de legalább Bombayban vannak rokonai. Ja, és holnap a repülőn kap enni.

– Holnap délben indul a gép. – folytatta a sovány indiai, mutatta a beszálló kártyáját – Mi van, ha addig éhes leszek? – kérdezte.

Rá kellett nézni… el hittem neki az egész történetet. Namíbia, tengerész, malária, India, vaságyastól harminc kiló – ezt a kalandot nem kívánom senkinek.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/12/20 hüvelyk Afrika, Emberek

 

Címkék: , , , , , , ,

A burzsuj és a félburzsuj esete

A tömegközlekedésben többféle szinten is lehet utazni, mint arról beszámoltam A burzsuj c. írásban néhány hónappal ezelőtt. Most további szinteket véltem felfedezni a korábban már megismertek mellett, nem csak első és másodosztály létezik:

A srác angolul beszél, csontos arca van és tarra van nyírva a feje, vastag a szemüvege – tényleg divat még ez, vagy már divat újra? Ő olyan helyre ült, ahol mellette még három szék szabad. Van ilyen formáció, mert az Airbus 330-200-ban az ablakoknál van két-két ülés, középen pedig egymás mellett négy (így lehet az egész repülőn 300 utasférőhely). Ő oda kapott jegyet a négyesre én meg ide, a kettesre.

Leszállt az éjszaka… bocsánat, az már leszállt Kairóban – nem a tünetetésekre gondolok, hanem tényleg lement a nap. Az ilyen nagytávolságú, éjszakai járatokon még azért zajlik az élet, majd másfél órát a felszállást követően, mielőtt az utazó közönség nyugovóra tér. Hozták a vacsorát – volt aki megvárta, volt aki már szundikált, de aztán lekapcsolták a villanyokat.

A tar srác jobbra, átellenben, ahogy említettem, 4 székre ült egyszerre. Nem is ült, hanem kibontotta a takarót (amit minden ülésre tettek, párnával együtt), keresztbe feküdt, a fejére húzta és aludt. A burzsuj. Mintha hálókocsiban, akarom mondani hálófülkés repülőn ülne, ez igen.

Nekem csak félburzsuj hely jutott, véletlenül nem ült mellettem senki, így felhajtva a két szék közötti karfát átlós formációt véve próbáltam aludni. Ment is meg nem is. Aztán oldalra dőltem, a fényképező táskára feltettem a lábam, és így is aludtam valamicskét. Nem volt könnyű. De mégis: én voltam a félburzsuj, mert van, aki mellett nem maradt üres hely, és az csak hátra hajthatta a támlát úgy kellett aludnia. Még nehezebb.

Ilyen ez az éjszakai transz-afrikai járat. De a kiszolgálás első osztályú még a másodosztályon (economy) is. A Business Class-ra nem láttam be, arról jobb, ha nem is írok. Jól el vannak különítve, nehogy irígykedjen a plebs. Ők állítólag fel is tehetik a lábukat… 🙂

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/29 hüvelyk Emberek

 

Címkék: , , , , , ,