RSS

EU címkéhez tartozó bejegyzések

Ramón-i-kajál?

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Ramón y Cajal (1852-1934) a természettudós és gondolkodó

Santiago Ramón y Cajal nevét helyesen kahalnak kell kiejteni. Ki volt ez a figura? A magyar wiki is ír róla, de ennél az angol nyelvű változat hosszabb, a leghosszabb viszont a spanyol. Méltán, hiszen Spanyolország büszke lehet fiára, aki az 1800-as évek végén, majd a századfordulót követően nagyot alkotott. Kiváló anatómus, szövettanász, mikrobiológus, kutató egyben. Akkoriban még mindezeket lehetett egyszerre űzni. Ma már a specializálódás ezt nem engedi.

Legnagyobb érdeme, hogy az agy, illetve az idegrendszer működését összefüggéseiben, forradalmi módon írta le. Amellett, hogy kiváló tudós volt, nagy gondolkodónak is tűnik. Vagyis nem volt “szakbarbár”, nyitott szemmel járt, figyelte a körülötte zajló eseményeket.

Ezt remekül bizonyítja a Tudományos kutatásra vezérlő kalauz c. könyve, ami angol nyelven, újabb kiadásban ma is kapható (kapható például az Amazonon itt, vagy éppen .pdf-ként ide kattintva). A magyar fordítás viszont már csak antikváriumokban csíphető el vagy képernyőn olvasható (Turányi Tamásnak köszönhetően) a http://garfield.chem.elte.hu/Turanyi/Cajal.html linken.

Bizonyítván széleslátókörű voltát, íme egy részlet a könyvéből (S. Ramón Y Cajal: Tudományos kutatásra vezérlő kalauz – Novák Rudolf és társa tudományos könyvkiadóvállalat és könyvkereskedés kiadása, 1928):

“Nagyon okosan mondja P. J. Thomas Az érzelmek nevelése című munkájában, hogy »a haza eszméje olyan szükséges, mint a családé és ugyancsak szükségesek a bennünk felhalmozott érzelmek, mert a haladás ösztönzői és ők biztosítják saját méltóságukat. A haza dicsőségeért úgy harcolunk, mint nevünk becsületéért… A nemzet – mondják – a világegyetem harmoniájának elpusztíthatatlan eleme, miként az ország, a család és az egyed… Az emberiségnek, hogy erős maradjon és folyton megújuló tevékenységet fejthessen ki, részekre tagolva kell lennie.­«
Az Egyesült Európai vagy éppen Világállamok valószínűtlen álomképében is az ember mindig előszeretettel fog gondolni a közeli anyagi és erkölcsi környezetre, tehát faluja templomtornyára, szülőföldére és fajára és csak nagyon lanyha, közönyösséggel határos érzelemmel a távolira. Joggal mondották nem egyszer, hogy az ember ragaszkodása és érzelmiközössége a világ dolgai iránt fordítva arányos ezeknek tér- és időbeli távolságával. Időt is mondunk, mert a haza nem csak tűzhely és a rög, nhanem egyszersmind a múlt és a jövő, vagyis a távoli ősünk és jövőbeli leszármazottunk.”

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az 1928-as magyar kiadás belső címlapja

Az Európai Uniót máshol is emlegeti (100 évvel korábban vagyunk, ne feledjük!):

“Vigasztaló lelkiélmény volt látni, miként nyújtanak egymásnak kezet a határokon keresztül filozófusok, tudósok, munkások. (1916) Sajnos, katonai kormányok és telhetetlen uzsorások az ellenkező irányban serénykedtek, miglen sikerült nekik már az iskolában kezdett agitációjukkal a szeretet vetését a gyűlölet mérgével megfojtani. A 21-ik századnak kell majd újra kezdenie azt a talán kimérikus munkát, hogy megteremtse az Egyesült Európai Államokat és a jog alapján örökre kiküszöbölje a kapcsi és mértéktelen területi ambíciókat:”

Egy másik szösszenet, amit Keplerről, a híres csillagászról ír:

“Ismeretesek továbbá Kepler emelkedett és nemes szavai, amikor híres törvényeinek utolsóját fedezvén fel, örömtől reszketve és boldogságtól sugározva »Harmonices mundi« című művét így fejezte be: »El van vetve a kocka: és evvel befejezem munkámat, édes keveset törődve avval, vajjon olvasni fogják-e a jelenben vagy a jövőben. El fog érkezni a nap, amikor lesz olvasója. Elvégre nem kellett-e Istennek hatezer évig várnia, míg bennem művének megfigyelőjére és megmagyarázójára talált?” —kicsit nagyképű állítás, de Keplernek igaza volt.

Rövid, de csípős bekezdés:

“A pálytévesztettek. Ha a professzorság nem volna nálunk legtöbbször politikai ugródeszka vagy a céhbeli hivatás hangzatos reklámja; ha pályázatokon és próbaelőadásokon a katedra jelöltjeitől valóban komoly, objektív hivatásbeli avatottság bizonyítékait kívánnának, nem pedig tisztán szubjektíveket, illetőleg jövőbeli ígéreteket, akkor ritkábbak volnának a botrányos ellenmondás esetei az igazi hivatás és hivatalos elfoglaltság, a fizetett tevékenység és a szabad foglalkozás között.”

Ezúton ajánlom a könyvet. Remekmű. Talán ha egyszer egy kiadó felfigyelne rá és nyelvileg (magyar) átdolgozná, modernebbé tenné, akkor újabb kiadást is megérne.

Reklámok
 

Címkék: , , , , , , ,

Meghúzni a nadrágszíjat…

…nagyon nehéz. Erre semmilyen korban sem voltak képesek az emberek önszántukból. Mindig kellett valami különös kényszerítő erő. Papp Jenő írása ismét tanulságos, még ha nem is mindenben értek vele egyet. Furcsa olvasni benne olyan gondolatokat, amelyek a mai korral kapcsolatosan elhangzanak a sajtó különböző fórumain, különböző pártok képviselőinek a szájából.

“Ha e tizenöt év alatt belülről átalakítjuk az országot, ha számolunk az új határokkal és azokhoz igazítjuk a földet, a pénzt, az igényeket, a kultúrát és semmi mást nem teszünk, mint azt, hogy a nemzet erőit gyarapítjuk: akkor ma már volna önálló nemzeti akaratunk. Volna saját nemzeti létünk, volna erőtől duzzadó nemzeti légkörünk. Talán csak az angol posztóról kellett volna lemondanunk, vagy talán csak a banánbehozatalról. Ki kellett volna kapcsolódni az európai közösségből, a sziklákon és a forró Alföldön gyakorlatoztatni az ifjúságot, elvetni minden puhaságot és kényelmet, kávét nem inni, ha nincs, tengert nem látni, ha nem a miénk, és karácsonyfát nem állítani, ha nem a mi hegykoszorunkról való: akkor talán kijózanodtunk volna a francia forradalom jelszavaiból, ki a népszövetségi alapokmányból és kiverte volna a szívünkből az érzéseket az a finom erőszak, amellyel a nagyhatalmak betessékeltek bennünket a kastélyból a kétszoba-konyhás lakásba.
Abba a szűk proletárotthonba, amelyikben most lakunk, s amelyik rikító zsúfoltságával ma már idegenforgalmi múzeummá alakul át. Itt látható már csak nálunk a legacélosabb búzatenger, amelyik nem ad olcsó kenyeret a népnek, noha egyenlők vagyunk, szabadok és testvérek. Itt látható még teljes épségében és hatalmában a kartelrendszer, amelyik nem az állam kasszájába fizeti be busás hasznát, mert az erkölcstelen volna, hanem otthagyja a magánzsebekben. Itt látható a többezer holdas nagybirtok, amint egy fillért se jövedelmez annak, akié, hanem a banknak hajtja a hasznot, amelyik kölcsönt folyósított neki. Itt látható a nagytőke, a nehézipar és a többi gazdasági szindikátus, amint éppen kormányozzák a kormányt láthatatlan szálakon át. Van itt négy egyetem, amikor egy is elég volna, vannak nagyszerű, angolul hörgő, németül kiabáló és franciául suttogó magyar filmjeink, vannak virágzó sószállítási panamáink, amikor pedig egy marék sónk se terem. Itt szorongnak az ünnepélyes önkormányzatok, felfűzve a kormány járszalagjára. Az ellenzék olykor előkotorja  a szőnyegek alól a titkos választójogot, mint mentőövet és mint egy fogatlan fenyegetést, amelyet Isten tudja mióta tartogatnak dugaszban. Több mint kétszáz bankot vonszolunk magunkkal. A kamatterhek olyan masszává dagadtak a kisemberek és az adósok gályarabjai mögött, hogy mindannyian az “Ej uchnyem!”-et éneklik. Kép, szobor, könyv és zálogtárgyak legnagyobb vásárlója az állam és a főváros, a színházakban a közönség fele se fizeti meg a belépődíj teljes árát, de a színlap tartja a régi árfrontot, ragaszkodik a magas árakhoz, mint egy fogasba, mert hátha megint jobb idők jönnek és akkor nehéz lenni felemelni az árakat. Félünk az őszinteségtől, félünk eldobni a szabadság, egyenlőség és testvériség kiürített maszkjait és félünk megelégedni kevesebbel, amiből esetleg újjászületnénk.
Az iga megszokása ez, a fönnmaradás téves hite, csökönyös fényimádat, amelyik még akkor is ragyogónak lát mindent maga körül, amikor már homályban botorkál.”

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/16 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,