RSS

egri kórház címkéhez tartozó bejegyzések

Betöltötte a negyvenet az Archívum

Az Arhivum 20. száma 2013-ban

Az Arhivum 20. száma 2013-ban (az 1973-as minimalista dizájn – Csont István – ma is megállja a helyét)

Legalábbis ez derül ki a Heves Megyei Levéltár honlapjának tartalomjegyzékéből: Archívum (olyanok publikáltak benne, mint Sugár István, Nemes Lajos, Szabó Jolán, Csiffáry Gergely). 1973-ban jelent meg először, korábban mégsem hallottam róla, holott az idei a 20. szám. Tudatlanságom oka valószínűleg az, hogy az Archívum kis példányszámú, szűk olvasókörrel bíró szakmai lap, az orvostudománytól távol áll, de közel a történelemhez és a dokumentumok, levéltári anyagok történelméhez.

Most viszont megleptek vele (az Egy tucat esztendő kapcsán). A kiadványt Bozsik Zoltántól kaptam ajándékba, amiért ezúton is nagyon hálás vagyok. Ő a levéltárban dolgozik és többek között éppen ebben a lapszámban közölte az Archívum teljes repertóriumát, cikkeinek jegyzékét. Igazi helytörténeti kincsestár a folyóirat.

Ebben, a legújabb számban van szó az egri kórház 1700-as évekbeli történelméről. A cíkk címe: Művészek, patikusok, betegápolók: az egri miseriek a XVIII. században. Írója Lipp Mónika művészettörténész. Az írása jól összefoglalja, amit az irgalmasokról, különösképpen az egri irgalmasokról tudni kell. Néhány érdekességet is felvillant: pl. II. József császár meglátogatta az egri kórházat (erről eddig nem tudtam, pedig ha tudtam volna, lehet, hogy máshogy alakul a történet az Egy tucat esztendőben).

Érdekesség a cikkből:
“Magyarországon még a XIX. század elején is börtönbe zárták az elmebetegeket, ahol az elítéltek között szenvedtek halálukig. Mikor nem bírtak velük, gyógymódként ütötték-verték őket. Az irgalmas szerzetesrend kórházaiban azonban nem alkalmaztak fenyítést, szelíd, jóságos bánásmóddal igyekeztek kezelni a gyengeelméjűeket. A betegekre éjjel is felügyeltek. Arra törekedtek, hogy foglalkoztassák őket, feltárják és fejlesszék képességeiket: például zenélni, hangszeren játszani tanították őket. A betegek részére volt egy kert, ahova kimehettek.
Az egri miseriek kórházának betegfelvételi naplójában több pszichés beteg szerepel…”

Ez úton ajánlom az Archívumot minden egri történelmet kedvelő számára.

Végül még egy saját fotó, amit a kórház egyik freskó maradványáról készítettem:

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

Irgalmas rendi szerzetes beteggel (saját felvétel)

Reklámok
 
2 hozzászólás

Szerző: be 2013/06/04 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Reprezentatív kiadvány a kórházról

A kórháztörténeti füzet fedőlapja

Ismét kezembe került N. Lutter Katalin kiadványa. Néhány évvel ezelőtt kaptam tőle (talán 2007-ben), dedikált példány!
Akkor még Szakács Ferenc főorvos volt a kórház igazgatója, szám szerint a hetedik, amióta itt dolgozok a kórházban – ha jól számolom -, de talán az egyik legrátermettebb. Igazi menedzser szemlélete volt, kórházhigiénikus-infektológusként, jól együtt tudtam vele működni. Ez a “cirkusz” (2008) előtt volt, és még fordítottunk is együtt egy könyvet angolból, ami az osteoporosisról szólt, de a címére nem emlékszem.
Szóval, ő segítette Lutter Katalint a rövid tanulmány elkészítésében, aki akkor a kórház Minőségügyi osztályán dolgozott és jól rálátott a kórházunk működésére. De jól megismerte a kórház történetét is, ezért volt a legkompetensebb személy a kórház történetének összefoglalására.
Hiánypótló mű ez, mert utoljára a kórházról még Ringelhann Béla és Soós Imre írt az 1960-as kórházi évkönyvbe hosszabb összefoglalót, ami igen részletes, de képekkel alig illusztrált.
Ezért azt javaslom, akit érdekel az egri Markhot Ferenc Kórház története és egy igen szép, jól illusztrált kiadványt szeretne róla, az keresse Lutter Katalin munkáját, talán még fellelhető néhány példány valahol…

Részlet a szerző előszavából:

“Egerben két rendi kórház működött a háború előtt. Ezeket az 1950-es államosításkor egy igazgatás alá helyezték, így a mai kórház a két korábbi rendi kórház jogutódja. Az egyik (Irgalmasrendi) jogelőd kórházat 280 esztendővel ezelőtt alapították, így ez adta az indíttatást a jelen összefoglaló elkészítésére.

A jogelőd kórházak, valamint az időközben “közkórházzá lett” Török fürdő története az évszázadok mélyébe nyúlik, a kutató számára sok szépséget rejtegetnek még e témában a levéltárak. Napjainkig több írás foglalkozott ár e kórházak történetével. Némelyikük épp hogy csak érintette a kórház (illetve a jogelődök) életének egy-egy pontját, mások egy-egy területet részletekbe menően dolgoztak fel.
A jelen összefoglaló célja az, hogy ezer esztendő mélységébe nyúlva, a látszólag külön szálon futó eseményeket egymás mellett mutassa be, sejtetni engedve ezáltal ezek egymásra gyakorolt hatásán is. A kronológiai táblázat az egyes eseményekről csak néhány szóban tud megemlékezni, s a terjedelmi kötöttségek miatt ezt is csak a jelentősebbnek ítélt eseményekre vonatkozóan teszi meg. És mi számított “jelentősnek”? Természetesen az egészségügyi, szociális vonatkozású események, valamint – az orvosegyetem miatt – az oktatással kapcsolatos történések. A szubjektivitás sajnos e tekintetben se zárható ki, hiszen az események sokasága miatt e témák tekintetében is bizony szelektálni kellett. A tisztelt Olvasó azonban utána tud nézni a számára érdekes eseményeknek a hivatkozott irodalmakban, vagy akár saját kutatás végzésére is inspirálhatja ez a rövidke összefoglaló. Reméljük! S akkor a belátható jövőben egy az eddigi ismertetőket, kutatásokat sokszorosan túlszárnyaló olyan kötet jelenhet meg e különleges múlttal rendelkező intézményről, amely esetleg kiigazítja, és messze túlszárnyalja az eddig megjelent kutatási eredményeket – beleértve a jelen munkát is.
A kiadvány szerzője nem szakember a történelmi korok faggatásában, csupán megszállott lokálpatrióta autodidaktaként vetemedett arra, hogy egy csokorba kösse az e kórházról megszerzett ismereteit. Gyönyörűségét lelte abban, hogy olyan adatokat rendezzen egymás mellé, amelyek így esetleg új kérdéseket vethetnek fel. Az adatok egy része sokaknak talán kevéssé, vagy néhány Olvasó számára talán egyáltalán nem ismert. Reméli a szerző, hogy az itt leírtakat a kórház dolgozói is hasznosítani tudják, amikor néhány szóval a múltunkat is megemlítik például egy-egy tudományos konferencián; – öregbítve Eger és a kórház hírnevét. Ugyanakkor tisztában van azzal is, hogy minden jó szándéka ellenére – horribile dictu – ez a munka se lesz hiánytalan és hibátlan, ezért minden segítő kritikát örömmel fogad…”

 

Címkék: , , ,