RSS

dohányzás címkéhez tartozó bejegyzések

Vaporizál?

A betegektől meg szoktuk kérdezni, hogy dohányoznak-e. Van, hogy azonnal látszik, ha belépnek a rendelőbe: gyűrött arc, sárgás ujjak, sárgás bőr. A füstöt is megérezni ruhán, bőrön. De olyan is előfordul, hogy amikor a tüdejét hallgatom és hallom a csengés-bongást, akkor kérdezek rá. Általában el is találom, kivéve, ha nem mondta előre, hogy kicsit megfázott a múlt héten. Ebből is látszik, hogy a dohányzás olyan, mint egy állandó megfázás… krónikus gyulladást csinál a füst a hörgőkben.

Arra is rákérdezünk, hogy alkoholt fogyasztanak-e. De arra is, hogy kávét isznak-e. Ez utóbbi azért érdekes, mert hol károsnak állítják be a kávé fogyasztást, hol hasznosnak. Szerintem egyénenként változik. Azt viszont a tudományos vizsgálatok is valószínűsítik, hogy aki napi 4-5 kávét megiszik, abban a májrák kialakulásának az esélye csökken. Jó hír.

De ma már a dohányzás kérdése nem is olyan egyszerű. Terjedőben vannak ugyanis az elektromos cigaretták (e-cigaretta, e-cigarette, e-cigar, e-pipe). Ezek a kisméretű elektronikai eszközök, készülékek teljesen másként működnek, mint a hagyományos dohánytermékek. Utánanéztem és kipróbáltam.

Mivel égés nem történik benne, ezért korom, valódi füst nem képződik, így káros anyagot nem tartalmaz. Persze úgy kell fogalmaznunk, hogy valószínűleg nem tartalmaz, mert attól függ, hogy mit tesznek bele a gyárban. A minőség biztosan változik. De talán éppen ez az, ami az elkövetkező években, évtizedekben sikeressé teheti. A füst hiánya miatt nem veszi át a ruha, a bútorok a füstszagot. Sőt, az ember szájában nemhogy bűz nem marad, de még egy rágózás utóhatását is imitálja.

Egész ízkavalkád kapható. Listával had illusztráljam: 18 féle dohányíz mellett, Real Capuccino, Cappuccino Tiramisu, Cappuccino Choco, Cappuccino Mogyoró, Banán-Csoki, Erdei gyümölcs, Banán, Sárgadinnye, Eper, Málna, Cseresznye, Feketeribizli, Mandarin, Lime, Jeges Maci, Szilva, Gyümölcstea vaníliával, Gyümölcstea, Mentolos zöldtea, Mogyoró, Bounty, Epres vattacukor, Mézes-mandulás csemege, Mézeskalács, Szezámmagos snack, Mentolos rágógumi, E-Pina Colada, E-Mojito, E-Magic Malibu, Füstös pirítós, Mesés rókagomba…

Micsoda, mézeskalács? – igen. Olyan ízt kevernek az aromákból, amit csak akarnak. Ne lepődjünk meg, mert az élelmiszerek nagy részét is ilyen aromák felhasználásával készítik. Sajnos. Most ezt dobták be az inhalációba. Vagyis belélegeztetik és éreztetik az ízét.

Hol tart már a tudomány! Itt… (forrás: eliquid.hu) Még az is elképzelhető, hogy egyszer belélegzésre szánt gyógyszereket tesznek bizonyos patronokba és ezáltal épp egy korábbi hagyományos dohányzással tönkretett tüdejű beteg a hörgtágítóját lélegezheti be. Néhány év múlva kiderül, merre fejlődik az iparág.

A fenti lista egyszerre vicces és egyszerre komoly. Elsőre talán viccesnek tűnik az ízkavalkád, de azért komoly az egész kérdéskörrel együtt, mert azok az emberek, akik a hagyományos cigaretta helyett erre állnak rá, azok nagyon sok kellemetlenségtől őrzik meg magukat, mint pl. tüdő és egyéb daganatok előfordulása, krónikus légúti betegségek, állandó köhécselés. Mindez pedig azért lehetséges, mert mint fentebb írtam, ezekben a készülékekben nem égés történik, hanem párologtatás, párásítás, vaporizálás.

El is gondolkodtam: a beteg kórtörténetének felvételekor a kérdések között lesz az is, hogy vaporizál-e? A lista így fog kinézni: – Kábítószert használ? Alkoholt fogyaszt? Dohányzik? Kávézik? Vaporizál?

Még néhány gondolat:

A dohányos betegeimet meg szoktam kérdezni, hogy próbálták-e már az e-cigarettát a leszokásban. Többeknek bejött, de volt, akinek nem. Volt, aki azzal védekezett: a TV bemondta, hogy felrobbanhat. Kár, hiszen minden felrobbanhat a lakásban, ami elektromos árammal vagy éppen gázzal működik. De annak az esélye, hogy egy ilyen kis kütyü felrobbanjon, annyi, mintha egy mobiltelefon felrobban az ember kezében. Ez pedig gyakorlatilag nulla. Nem lehet kifogás a dohányzásról való leszokás megpróbálásában.

De azt is látom, hogy mivel ez a készülék matatást, gondokodást, készülést igényel (akkutöltés, patrontöltés stb.), az emberek egy része lusta, hogy ezt megtegye. Pedig megéri. Milliók pusztulnak el a hagyományos dohányzás ártalmai miatt.

Arra természetesen vigyázni kell, hogy a töltőanyagokban nikotin van (különböző dozisúakkal lehet rendelni), ezért nem szabad megenni, meginni a folyadékokat. De ez a hagyományos cigarettára is igaz, ha beáztatnák alkoholba és a kivonatot bárki meginná, mérgezés léphetne fel. De a leszokásban éppen az segít, hogy lehet erős, aztán gyenge nikotintartalommal rendelni, végül pedig nikotinmentesen is lehet vele pöfékelni. Egyszerűen rendeltetésszerűen kell használni.

Még egy érdekes link: Az e-dohányosoknak már egyesületük is van, amit VillAnyPára Egyesületnek hívnak (rövidítve VAPE), első lapjuk nemrégiben jelent meg: .pdf itt. A lap egyszerre vicces és egyszerre komoly, ahogy az egész téma… annak, aki nem dohányzik és kipróbálja: bohóckodás és szórakozás, aki pedig hagyományos dohányos, annak ez az új kütyü az életét mentheti meg.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/04/23 hüvelyk Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , ,

Mah-jong – mondom Medvének

“Számítógépen is elterjedt játék (egy időben taipei néven is). Ezt egyedül lehet játszani és a szabályok is mások. A játék elején egy halomba vannak rakva egymáson a kockák. A legtöbb kockából négy van (a növényesből, évszakosból egy-egy). Két egyforma kocka akkor szedhető le, ha mindkettő mozdítható, azaz nincs rajta másik kocka és nem veszik körül két, egymással szemközti oldalról más kockák. A cél az összes kocka leszedése. Elvileg minden feladvány megoldható, amit a gép ad, de vannak könnyebbek és nehezebbek.” —wiki

Valamikor, az ezredfordulón, az egyik kórházi számítógépen fel volt telepítve a taipei, vagyis a madzsong. Akkoriban a gyermekosztályon voltam ügyeletes. Pontosan úgy kellett játszani vele, ahogyan fentebb a wikipedia írja. Ma már on-line változata is van, sőt, még a kórházi belső hálózatán is megtalálható. Ha éppen csend van és üres idő, kis szünet a betegellátásban, akkor be lehet kapcsolni, kicsit kikapcsolódni.

Sosem felejtem el: néhány éve, még a negyedik emeleten…, az “átkosban” (amit az egri kórházban nem a kommenizmusra értenek az emberek, ki gúnyosan, ki iróniával) -: az egyik nővérke éppen madzsongot bújt a számítógépen. Ahogy közeledtem, gyorsan lekapcsolta, szégyellte, hogy játszik, amikor épp jön a főnöke. Úgy tettem, mintha nem vettem volna észre, megbeszéltük az épp aktuális kérdést a beteggel kapcsolatban, aztán még hozzátettem búcsúzóul: “Jelszó?… Mazzsong!!!” Leesett neki a tantusz, hogy letolásnak szántam.

Ehhez képest nagyon meglepődtem, miközben Ottlik GézaIskola a határon c. könyvét olvastam. Nem gondoltam volna, hogy éppen ebben a könyvben fogok a játékkal találkozni. A regényt még a kalandos kommenista (Josip Broz) is kötelezővé tett Jugoszláviában (beszámoltam róla itt). Íme a részlet:

“Ködös káprázatban imbolyogtunk a régi házban; nem néztem, nem figyeltem semmit akkor. Aztán most, hogy Medve Úrnapján megint kint járt, és az imént szóba hozta, tudtomon kívül rögtön eszembe jutott minden: részletesen emlékeztem jóformán az egész berendezésre, ablakokra, függönyökre, bútorokra, képekre, evőeszközökre. Beszélgetésre, minden percre. Majongot játszottunk, a tábornok harmincéves unokahúga volt ott látogatóban, s tanított bennünket a legfrissebb budapesti játékra, finoman csörömpöltek az új elefántcsont kockák a régimódi, nehézkes ebédlőasztalon.
Mah-jong – mondom Medvének, ahogy hasalunk az ugrópálya mellett, a fűben. Arra a ködre gondoltam, hallatlanul éles látásunkra, a távlatra, régi rosszkedvünk sűrűségére.
Harapta a serclijét, rám nézett a szemével, de rögtön értette, miről beszélek. Odagurította Szeredyhez a diszkoszt.
– No?
– Háromszázezer török táborozott itt – mutatott Medve a korcsolyacsatoló faházikóra.
Szeredy nevetett.
– Szóval ereklye?
Ereklye. Még magasan járt a nap, pedig már a nyugati hegygerincek fölé ért. Szellő se rezdült a lombok közt. Gereben ültében kezdett belebújni a zsávolynadrágjába.”

A játék asztali változata tényleg 1912-től kezdett terjedni és a húszas évekre megérkezett Magyarországra, Budapestre is.

Néhány oldallal később a könyv olvasása közben egy középiskolai emlékkép jutott eszembe:

“Vasárnap konfirmációnk volt, kimentünk a városi templomba protestáns negyedévesek. Meg voltunk illetődve, még a lányokat is alig néztük. Megkönnyebbülve mentünk utána a fényképészhez, s míg a macskaköves udvaron várakoztunk, Medve kiszökött a sarki trafikba, és vett négy Princessast. Este elszívtuk az árnyékszéken: ez volt a dohányzónk is. Télen kis vaskályha égett a sarokban, s belefújtuk a füstöt; volt, aki a vacsorai kenyerét itt pirította meg, máskor sült krumpli illata vegyült az olajos bűzbe. De most a langyos, júniusi estében nyitva volt az ablak; a rugós ajtó nyílt-csukódott; a három fülkében ülve olvasgattak.

Ez itt nem a Gárdonyi mellékhelysége,hanem az eredeti Szmolnij intézet

Még nem szívtuk el a cigarettánkat, amikor Homola megjelent, és bekergetett mindenkit az árnyékszékről. “Ez nem kaszinó!” – mondta Schulze szavával. Aztán az egyik fülkéből szinte azonmód kidobta Palugyayt. Újabban megint kiterjesztették hatalmaskodásaikat az árnyékszékre is, pedig már elég régóta védett terület volt ez, a békesség szigete, vagyis éppen kaszinó; sokaknak az elviselhető társasélet, az emberi méltóság és a jómodor létfontosságú, végső menedékvára. Homola puszta szeszélyből kiparancsolt mindenkit. Elsősorban nem nekünk szólt; de nekünk is mennünk kellett.”

Érdekes, a menő nagyfiúk, meg nagylányok a Gárdonyiban is dohányozni jártak. Ott is a mellékhelység volt a titkos füstölő. De nevet is kapott: Szmolníj, ami egyébként egy leningrádi (szentpétervári) palota neve. Így aztán, ha valaki az új épület első emeleti vécét használta, akkor csak annyit mondott: “Megyek a Szmolnijba.”

Ezúttal jelentem, hogy befejeztem Ottlik Géza könyvét, amint azt megígértem: itt. A könyv tetszett is meg nem is, de talán inkább nem tetszett. Nem azért, ahogyan meg van írva, mert az remek. Ottlik Géza igazi profi, a műve pedig igazi irodalmi bravúr. Sőt, a témája is érdekes, mély lelki szférákat feszeget, akit pedig érdekel a két világháború közötti fiúinternátusi élet, annak élmény az egész. Nekem viszont nem jött be. Túlságosan koncentrálni kellett. Darabokban, buszon, meg itt ott kis részletekben olvasva nem volt könnyű. Másodszor nem valószínű, hogy kiolvasom.

Ez a bejegyzés 2011. utolsó posztja. BUÉK mindenkinek és örömteli hétköznapokat 2012-re is!

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,