RSS

Benyák Zoltán címkéhez tartozó bejegyzések

Fatal error occured…

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról...

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról…

Vagyis kék halál. Az emberiség kék halála… Ez jutott eszembe, amikor Benyák Zoltán könyvének csúcspontjánál együtt izgultam a “világmegmentő” főszereplővel, a világcsavargó Anton Pallal. (Stílszerűen a könyvet repülőgépen ülve fejeztem be, így az élmény még katarktikusabb volt.)

Az Ars fatalis ugyanis brutális. De ne ijedjen meg senki, nem horror-történetről van szó, az erőszak is csak művészi fokon és a megfelelő helyen (ahova pedig nagyon kellett) üti mellbe az olvasót. A brutális szót itt most a történet magával ragadó voltára és megdöbbentő hatására értem.

Benyák Zoltán már a második kategóriába került be a bejegyzéseim közé: “Történelem” (A háború gyermeke c. könyvével) és “Magyar nyelv és irodalom”. Ez utóbbiba pedig igen vastagon. Évtizedek múlva is emlegetett (általam biztosan) műről van szó. Magasan kiemelkedik mai, ponyvával (…árnyalata) elárasztott könyvpiacunk darabjai között. Újszerű, meseszerű, mégis az emberek érzelmeinek, álmainak valós ábrázolója.

Az üveggolyó az isztambuli bazárban, a krónikus-elmerehabilitációs intézet pincéjében kockázó testvérpár vagy éppen az emlékeket gyűjtő figura a hűtőházban, valahol Szerbiában… nem is sorolom. Olyan karakterek ezek, olyan emberi, de mégis futurisztikus alakok, akik mintha velünk élnének vagy éppen bennünk, a vágyainkat testesítik meg. A pozitív és negatív hősök, vagy éppen ezen figurák motivációjának az utolsó lehetséges percig történő lebegtetése izgalmassá teszi a regényt, sőt, nagyon izgalmassá. Azok pedig, akik a szerző kortársai vagyunk (+-10 év) pontosan értjük azokat az utalásokat, amelyek saját, élő történelmünk főbb momentumaihoz kapcsolódnak.

A könyvet a szerzőnek kijáró igazán nagy tisztelettel ajánlom a kedves olvasó figyelmébe! Nekünk, harmincas, negyvenes, ötveneseknek kötelező olvasmány, alapmű! – Ars fatalis (a moly.hu-n), még akkor is, ha a világnézetét alapvetően nem osztom. Isten nem kockázik! Csak Fekete és Fehér, ebben a mesében.

PS: még valami! Ezt a regényt el tudnám képzelni filmen. Nem lenne könnyű megvalósítani, de magyar lenne és Közép-Európában biztosan sikeres. Igazi művész film kerekedne, a szó pozitív értelmében.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Tömény történelem…

…kellemesen felhígítva és keverve, nem rázva. Tudjuk, hogy a jó öreg Bond rázva szereti, de a történelem – bármennyire is színes – mégsem egy egyszerű koktél. A téma önmagában megrázó, nem szabad rajta rázni! Még jó, hogy a Historium Kiadó sem rázta, hanem keverte. Méghozzá kellemes koktélt kevert ki 2012. december 8-án Dunaszerdahelyen, a Vermes-villában.

A rendezvény meghívója

A rendezvény meghívója

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok a Felvidéknek ebbe a kulturális szempontból igen nyüzsgő fellegvárába (hiszen ott a Historium és a Lilium aurum is). Mígnem egy könyv kiadása nyomán kerültem kapcsolatba Bíró Szabolcs író, kiadó vezetővel. Az ő invitálására vettem részt a HistoryCon 2012 rendezvényen.

Tudom, tudom, tavalyi emlék, hol van már. De mégis jó visszaemlékezni rá. Annál is inkább, mert a helyszín, a gyönyörűen felújított, impozáns villa, kiváló alap a kulturális rendezvényekre. A program pedig sűrű volt és változatos.

Igazán klassz volt megismerkedni a kortárs, magyar történelmiregény-írók jelentős részével. Természetesen nem volt ott mindenki, mert kimaradt pl. Trux Béla vagy Zima Szabolcs, de kezet rázhattam a következőkkel (ami rendkívül nagy megtiszteltetés volt számomra):
Bán Mór, aki a Hunyadi sorozatot írta, írja most is – közben kiderült, hogy a Heves Megyei Hírlap kiadó-igazgatója.
Aztán ott volt a mindig mosolygós és igazi úriember Benkő László,
a csendes, gondolkodó és gondolkodtató Benyák Zoltán.
Bíró Szabolcs örökmozgó és -optimistaként szervezte a rendezvényt.
Fábián Jankával, a roppant kedves, fiatal írónővel egy szekcióban beszélgethettem. Romantikus regényei nagy számban kelnek el és igazán kellemes kikapcsolódást jelentenek, amellett, hogy elkalauzolnak az adott történelmi korba.
Fonyódi Tibor internetes megjelenései alapján számítottam a hozzászólásai szófolyam-mennyiségre.
Kovács László és Nagy Attila helytörténész-íróként vettek részt a rendezvényen.
De ott volt Michael Mansfield vagy másnéven Marcellus Mihály vagy másnéven Mészáros Mihály, aki pannon-római regényeket ír.
Urbánszki László pedig középkori, az egyszerű emberek életét bemutató sztorikkal veszi le az olvasót a lábáról. Ő az, aki csak mesél, mesél…

A csapat:

Balról jobbra: Bán Mór, Nagy Attila, Benkő László, Benyák Zoltán, Urbánszki László, előtte Bíró Szabolcs, majd Marcellus Mihály, Fábián Janka, Muhary Zalán, Fonyódi Tibor

Balról jobbra: Bán Mór, Nagy Attila, Benkő László, Benyák Zoltán, Urbánszki László, előtte Bíró Szabolcs, majd Marcellus Mihály, Fábián Janka, Muhary Zalán, Fonyódi Tibor

A rendezvény egy egész délutánt és esetét felölelt. A hangulatot pedig tovább emelte, hogy vásárolhattunk házi készítésű, faragott szappant, mézet, sajtokat és borokat is. A pódiumbeszélgetések között pedig Bíró Szabolcs énekelt egy barátjával (többek között: LGT – Elfelejtett szó). Ne feledkezzünk meg arról, hogy aki kedvet kapott bármely író bármely könyvéhez, az helyben meg is vásárolhatta. Így azok immár nem elfelejtett szavak, hanem a magyar nyelv történelmének részei.

Állítólag lesz HistoryCon 2013 is. Sok sikert hozzá a szervezőknek és ajánlom minden történelmet, irodalmat kedvelő olvasónak!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/05/11 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Nyilas Dzseffri sokat játszott a Catannal!

Ezennel kijelentem, hogy nagyon gyanús hasonlóságot vettem észre egy doboz és egy könyvborító között, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy Jeffrey Archer túl sokat játszott a Catan telepesei című játékkal. Na jó, ez csak vicc volt! Valószínűleg a könyv borítójának dizájnere retinájába éghetett bele túlságosan a színvilág. Mindig is mutatós volt a piros fekete kombináció, pláne, ha a naplementét is hozzávesszük. Van hangulata:

Mintha ráöntötték volna!

Mintha ráöntötték volna!

(Hát akkor pár szót a játékról: a Catan telepesei egy nagyon élvezetes társasjáték. Nagycsaládosoknak kifejezetten ajánlott, mert jó, ha legalább négyen játsszák. Kereskedni kell kővel, téglával, birkával, búzával, fával. Közben utat, falut, várost építeni. A rabló is új mezőre lép, új prédára csap rá, ha a dobókockákkal dobott számok összege hét.)

De most inkább a könyvről:

Jeffrey Archer híres íróvá vált, egész sorozatai jelennek meg. Az Only Time Will Tell is egy családregény első kötete (magyarul megjelent Majd az idő eldönti címmel). A könyvhöz úgy jutottam hozzá, ahogyan annak idején a Carlos Ruiz Zafón könyvhöz (bejegyzés itt), egyszerűen a repülőtéren vettem. Érdemes kihasználni a külföldi szakmai konferenciákon egyébként is felpörgetett nyelvtudást arra, hogy valami irodalmat “külföldiül” olvassunk. Pláne, hogy jelen esetünkben (angol szerző révén) az eredetit vehettem kezembe, a tranzitban és a levegőben töltött idő pedig nem vesztegethető el!

A magyar fülszöveg jól visszaadja a könyv lényegét, ezért én most inkább néhány érdekességet emelnék ki, ami talán felkelti a regény iránti érdeklődést:

1. Részlet: ‘Who painted it?’ asked Harry, coming to Deakins’s rescue. / ‘László,’ replied Mrs Barrington. ‘Why do you ask?’ / ‘Because I was wandering if the portrait of the gentleman in the hall might be by the same artist.’ […] ‘…also painted by László.’

Azon gondolkoztam, hogy ki lehet (ha találkozok Jeffrey Archerrel megkérdezem) ez a magyar nevű festő és arra jutottam, hogy Philip de László a legvalószínűbb… http://en.wikipedia.org/wiki/Philip_de_L%C3%A1szl%C3%B3
Ha valakinek van jobb ötlete, akkor várom a javaslatokat. A fenti jelenet egyébként csak egy apró momentum a könyvben, igazán nagy jelentősége nincs. A magyar név keltette fel érdeklődésemet.

2. Részlet: ‘Your mother must be an admirer of Oscar Wilde.’

Ippeg Benyák Zoltán Ars fatalis c. könyvét olvastam megelőzően. Szenzációs műnek tartom, fogok róla írni egy bejegyzést. Megkockáztatom, hogy a Benyák könyv angol fordítása is bestsellerré válna, mint Jeffrey Archer művei. Nos, ő is emlegeti Oscar Wilde-ot, aki a XX. század első felére híressé-hírhedtté vált. Mindketten jól és remek kontextusban időzítik a híresség nevét.

3. Részlet: ‘You’re going to have to face that problem all your life, Harry,’ said Old Jack. ‘The English are the biggest snobs on earth, and most of the time without reason. The lesser the talent, the bigger the snob, in my experience…’

Ennek a kijelentésnek az első felével nem értek egyet, mert szerintem mindenütt vannak sznobok (bőven). A magyarázat viszont örök érvényű: less talent big snob…

4. Részlet: He turned the page to find a photo of King Edward VIII, enjoying a yachting holiday in the Mediterranean. Standing by his side was an American woman called Mrs Simpson.

A történet abban az időszakban játszódik, amikor A király beszéde c. film. Bizony előkerül a király körüli botrány a regényben, de csak érintőlegesen. Ez úton ajánlom a filmet ismét, ahogy azt már korábban megtettem: ebben a bejegyzésben.

Összefoglalva: a könyv olvasható és olvasmányos. Bár vannak benne időnként a sztori kedvéért erőltetett részek, illetve néhány karakter kőbevésett jellemmel bír, ami kiveszi a feszültséget és mesterkéltté teszi őket. Egyszer jó volt elolvasni, a második részt nem fogom, mert a Cliftonokból és Barringtonokból elég volt ennyi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/04/23 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,

A végére levett a lábamról…

Benyák Zoltán könyve

… pedig a II. Világháborúval mindig hadilábon álltam. Talán a középiskolában rontottam el, amikor negyedikben már az orvosegyetemre készülés miatt hivatalból be kellett borulni a biológiába és fizikába. Akkor nem fűlött a fogam a történelemhez, pedig ippeg akkor vettük a híres, hírhedt csatákat. Az akkori számítógépes, háborús játékok sem hatottak meg. Sőt, azóta is kerülöm a témát, hiába pillantott rá Stirlic az órájára.

Volt azonban egy kivétel, az egyetlen és utolsó könyv, amit erről az időszakról olvastam: A diadalív árnyékában Remarquetól. Írtam róla ebben a bejegyzésben (“… A másik könyve pedig: A diadalív árnyékában. Ez az ami elgondolkodtatott. …”).

Benyák Zoltán most olvasott könyve (A háború gyermeke) felidézte bennem Remarqueot, de örültem, hogy Otto Rahn konyakos leheletén kívül nem vedelnek annyit benne (tényleg, Calvadost azóta sem ittam, de nem is baj). Hanussen teájától pedig nem lehet berúgni.

A szerző nem mozgat tömegeket – személy szerint örülök, hogy nincsenek csatajelenetek -, a kevés kulcsszereplő kézben és észben tartható. Nem fut szét, aztán össze az események szála, a történet jól és pontosan követhető, bár kicsit gyorsan történnek a dolgok. Amiből van benne: egy szemhunyásnyi rejtély, egy lélegzetvételnyi nácizmus, egy sóhajtásnyi filozófia, egy szívdobbanásnyi orvostudomány, egy döbbenetnyi háború, egy csipetnyi történelem és két estényi kaland. S bár egy szemernyit sem érdekel jobban a II. Világháború, a könyvet mégis igen jó szívvel ajánlom bárkinek. Nem fog csalódni benne: a két estényi kaland mellett, ami fontosabb, a könyv üzenete garantáltan eljut az olvasóhoz. Egy slukk az emberiség nagy kérdéseiről kikapcsolódásképpen. Közben pedig lejön, hogy a szerző komolyan elgondolkodott az emberiség jövőjéről a történelem fényében. Gondolkodjon el a kedves olvasó is, miután elolvasta A háború gyermekét! De Remarqueot se hagyjuk ki, mert az meg alapmű!

Kapható egyébként pl. itt. Az enyémet nem adom, abba már beleütöttem az ekszlibriszt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/18 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,