Egy terv, egy tett és egy telefon. Délelőtt gyülekezeti terem tervezése, merre fussanak a kábelek. Délután bibliaosztás a Siketek és Hallássérültek Iskolájában. Áldások sora, micsoda magasság! Aztán a mélység telefonja, a rezidens visszazökkentett az egri kórház valóságába. Kevés a belgyógyász, kevés a szakorvos az SBO-n és nincs gastroenterológus, azaz szabadságon lesznek. Úgy érzem magam, mint három éve. A különbség, mögöttem van 2,5 év a sűrűjéből. Nem tudnak újat mutatni, csak azt, hogy ismét a tönk szélén az ellátás egy része. Nem telik el év, hogy ne történne valami olyan, ami itt vagy ott visszaveti a fejlődést. Most éppen visszaléptünk kettőt. Várom már, hogy újra előre lépjünk, legalább egyet.
Magasság és mélység
A hétköznapok fogságában 