RSS

Tisza címkéhez tartozó bejegyzések

Már 12 éve vannak együtt

Réti sas

Ki ne ismerné a Tüskevár c. filmsorozatot. Gyermekkorunkhoz tartozik, és örömmel konstatálom: most már a gyermekeim gyermekkorához is. Tutajos, Kengyel, Bütyök és a többiek, mind megelevenednek az ő szemük előtt is. Nem izgatja őket, hogy fekete-fehér, nem izgatja őket, hogy nem háromdé vagy éppen nem lőnek benne halomra embert, állatot. Bár a vadászat is része a filmnek. Megindító, amikor Matula bácsi megmutatja tutajosnak a nagy fán élő nagy sast, aki már egyedül van, mert a párját elvesztette. Utal ezzel a sasok hűségére párjukhoz.

Mindez arról jutott eszembe, hogy érdekes élményben volt részünk a napokban. Kölcsön kaptam főnővérünktől Török Zoltán filmjét, a Vad Magyarországot. Ők is néhány hete vásárolták és olyan jónak ítélték, hogy bátran ajánlották. Ezt teszem most én is.

Az egészestés (52 perc) film gyönyörű felvételekkel van feltöltve. Olyan néhány másodperces ritka eseményeket rögzít, amihez bizony napokig kellett gubbasztani a természetben, egy helyben, hogy elcsíphessék és belekerülhessen a jelenet a filmbe. A fények, a tónusok, a zene és Kulka János – mint narrátor – kellemes hangja tökéletes harmóniát nyújt. A gyermekeim – az összes -, még a legkisebb is megigézve bámulták végig. Az ember nem is gondolná, hogy mi zajlik az alföldön, vagy éppen a Gemenci erdőségben. Nyilván, hasonló felvételeket lehetne készíteni a hegyekben is. Remélem erre is sor kerül. Gondolom azért az alcím: A vizek birodalma, hogy majdan más vidékeket is felkeresnek.

Természetesen a film felhívás arra, hogy személyesen is kicsit jobban nézzünk körül a környezetünkben, közeli erdeinkben. Ne csak a képernyőt bámuljuk.

Ez a film is emlegeti a sasok hűségét. Nem véletlen a címlapon a réti sas képe. Kulka János beszél a pár hűségéről. Ellentétben a Tüskevárral, ebben a filmben még él a tojó is, nemcsak a hím. Hozzáteszi: “Már tizenkét éve élnek együtt!” Feleségem mosolyogva jegyezte meg: “Mi is tizenkét éve vagyunk házasok!” – Igen, milyen jó dolog, ha sashoz hasonlítjuk magunkat: fontos a hűségük és az éles szemük, gondoskodásuk a fiókáikról. Jó példa. Nem véletlen, hogy a Biblia is beszél a sasokról, amikor azt mondja, hogy “akik az Úrban (Istenben) bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok…” És jó, ha olyan hűségesek is. Fontos!

A réti sas a természetfotósokat is magával ragadja, nemcsak a filmeseket. Ha szétnézünk az interneten, akkor láthatjuk, hogy addig nem nyugszanak, amíg lencsevégre nem kapnak egyet, vagy éppen egy párt.

Réti sas - Nehézy László fotója

Nehézy László, akit a Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezetből közelről is ismerhetek, szintén fotózott réti sast. Mellékelem a fotót, persze csak kis felbontásban, a nagyfelbontást nála kell keresni! A honlapja (www.nehezy.hu) jól mutatja, hogy a sas mellett ezernyi gyönyörű madár él még hazánkban. Ő pedig testközelbe hozza lélegzetelállító fotóival. Ha gyönyörű madarakat szeretnél látni, akkor kukkants be a fenti weboldalra. Nemcsak madarak, hanem más állatok és természetfotók is vannak.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/14 hüvelyk Filmnézőnapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,

Túristvándi az ország végében

A vidék gyönyörű, a falu bájos, az Öreg-Túr vadregényes, az emberek kedvesek és a vízimalom lenyűgöző, igazi ipartörténeti ritkaság.

A Magyarországi Gedeon Társaság régiós találkozóján említette valaki, hogy érdemes megnézni a helyet. Igaza is lett. Túristvándi igazi kis ékszerdoboz. Az Öreg-Túr öleli körül. Belép a faluba a malom előtt nem sokkal, megy néhány kilométert, aztán elhagyja a községet csendesen. A malom fölött, a kempingnél meg lehet mártózni a folyóban, frissítő, igazi pancsoló hely a gyerekeknek.

Vannak magánszálláshelyek. A Zrínyi utca 27. alattit különösen ajánlom. Szépen berendezett ház, két szobával, jól felszerelve. A kertben tűzrakóhely (mellette a fáskamra száraz fával – nagy előny!). A kert végében kis séta után ott folyik a Túr, ahol vízre lehet szállni a házigazda ladikján. Hangulatos. Evezni azért tudni kell, sok a bedőlt fa, nádas, de ettől vadregényes. Szitakötők rogyásig – gyönyörű kék színük van –, szúnyog az idén még alig (VAPE Derm Herbál-t azért vinni kell).

A faluban az egyetlen étterem drága. De a szomszédban, Szatmárcsekén, ami a Tiszánál fekszik, a polgármesternek van egy étterme. Ott van a hivatal mellett, a templommal szemben. Olcsó, nagy a válaszék, kulturált hely és elfogadnak étkezési csekket, üdülési csekket is. Hogy jutunk át egyik faluból a másikba? Hát biciklivel! Az utakon alig van forgalom (most júniusban biztosan, a főidényt nem tudom), jó minőségű a burkolat, öröm a kerékpározás. Autót beindítani nem érdemes. 5-10 kilométerre vannak a környező helységek. (Kölcse nem nagy szám, mert nincs ott semmi. Az egy szem Hangulat Étterem elmarad a szatmárcsekeitől, de nagyon.)

Kölcsén és Tiszakóródon jól működnek az artézi kutak, friss hideg vizet lehet venni a kulacsokba.

Apropó Tiszakóród. Ahogy tekerünk, jóval a falu előtt átkelünk az új Túron, egy hídon. A gáton le lehet menni a “műtrágyáig” (műtárgyig), aminek a neve Túr-bukó. A mesterséges folyó éri el itt a Tiszát, mesterséges gáton átbukva, ami 1929-ben épült. Meg lehet nézni, van ott egy kemping is, büfészerű étteremmel, hamburgerrel miegyebbel. Érdemes bekukkantani.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/06 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , ,