RSS

Párizs címkéhez tartozó bejegyzések

Fatal error occured…

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról...

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról…

Vagyis kék halál. Az emberiség kék halála… Ez jutott eszembe, amikor Benyák Zoltán könyvének csúcspontjánál együtt izgultam a “világmegmentő” főszereplővel, a világcsavargó Anton Pallal. (Stílszerűen a könyvet repülőgépen ülve fejeztem be, így az élmény még katarktikusabb volt.)

Az Ars fatalis ugyanis brutális. De ne ijedjen meg senki, nem horror-történetről van szó, az erőszak is csak művészi fokon és a megfelelő helyen (ahova pedig nagyon kellett) üti mellbe az olvasót. A brutális szót itt most a történet magával ragadó voltára és megdöbbentő hatására értem.

Benyák Zoltán már a második kategóriába került be a bejegyzéseim közé: “Történelem” (A háború gyermeke c. könyvével) és “Magyar nyelv és irodalom”. Ez utóbbiba pedig igen vastagon. Évtizedek múlva is emlegetett (általam biztosan) műről van szó. Magasan kiemelkedik mai, ponyvával (…árnyalata) elárasztott könyvpiacunk darabjai között. Újszerű, meseszerű, mégis az emberek érzelmeinek, álmainak valós ábrázolója.

Az üveggolyó az isztambuli bazárban, a krónikus-elmerehabilitációs intézet pincéjében kockázó testvérpár vagy éppen az emlékeket gyűjtő figura a hűtőházban, valahol Szerbiában… nem is sorolom. Olyan karakterek ezek, olyan emberi, de mégis futurisztikus alakok, akik mintha velünk élnének vagy éppen bennünk, a vágyainkat testesítik meg. A pozitív és negatív hősök, vagy éppen ezen figurák motivációjának az utolsó lehetséges percig történő lebegtetése izgalmassá teszi a regényt, sőt, nagyon izgalmassá. Azok pedig, akik a szerző kortársai vagyunk (+-10 év) pontosan értjük azokat az utalásokat, amelyek saját, élő történelmünk főbb momentumaihoz kapcsolódnak.

A könyvet a szerzőnek kijáró igazán nagy tisztelettel ajánlom a kedves olvasó figyelmébe! Nekünk, harmincas, negyvenes, ötveneseknek kötelező olvasmány, alapmű! – Ars fatalis (a moly.hu-n), még akkor is, ha a világnézetét alapvetően nem osztom. Isten nem kockázik! Csak Fekete és Fehér, ebben a mesében.

PS: még valami! Ezt a regényt el tudnám képzelni filmen. Nem lenne könnyű megvalósítani, de magyar lenne és Közép-Európában biztosan sikeres. Igazi művész film kerekedne, a szó pozitív értelmében.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Boehmer és Bassange – Balsamo I/7

A királyné nyakéke Jeanne de la Motte-on (Valois)

A királyné nyakéke Jeanne de la Motte-on (Valois)

A királyné nyakéke… vagyis az 1780-as évek nagy, francia ékszerbotránya emlékezetes esemény a világtörténelem porondján. A témával már sokan foglalkoztak: a nagy-nagy amerikai film pár éve készült el (adatok az IMDB-n itt, dvd borítót l. jobb oldalt), de jó 150 évvel megelőzte ezt Alexandre Dumas könyve A királyné nyakéke (itt olvasható a MEK-ben) címmel. Aztán ott van a 2007-ben megjelent dokumentarista könyv A nyakék ügy (Európa Kiadó), vagy a tavaly napvilágot látott, Egerben játszódó regény az Egy tucat esztendő (Historium Kiadó). Ez utóbbi a történet csűrésében-csavarásában azt a név-azonosságot használja ki, hogy a nyakék botrány főszereplője, egy bizonyos Jeanne de la Motte férjét Antoine-Nicholas de la Motte-nak hívták, és az Eger közeli Noszvaj falu kastélyát is egy Antoine de la Motte nevű francia ezredes lakta. Így kerülhettek gyémántok Egerbe… a legenda szerint. Mert többről nincsen szó, legalábbis a történelem könyvekben nem olvastam róla.

Ami viszont meglepett, az az, hogy még a híres irodalmár, Szerb Antal is tollára vette az ügyet. A moly.hu-n az összes kiadás borítója szerepel. Ott olvasható róla néhány információ: ide kattintva – Szerb Antal: A királyné nyaklánca. Ráadásul újabban kiadták (Magvető) és kapható a Librinél (itt rendelhető).

A Joseph Balsamo c. kétkötetes Dumas regény pedig csak bemelegítése a nyakékes témának. De az előkészítés megtörténik, mert az író már foglalkozik a két ékszerésszel, akik elkészítik majd a híres-hírhedt nyakéket:
“- Boehmer és Bassange urak holnap egy pár soros levelemre kétszáztízezer frank értékű ékszert adnak át önnek, melyet holnapután visszavásárolnak kétszázezerért. Ily módon meglesz a kártalanítása.” —ravasz ez a Dumas.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/02/03 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , ,

XV. Lajos is tokajit ivott – Balsamo I/2

tokaji

A 3 puttonyos, ami “még” iható, mert a több puttonyos ízvilága már nagyon tömény

“A grófné elvette a pípirust, összegöngyölte, fidibuszformán, s letette a tányérja mellé. A király csak nézte.
– Felség – szólalt meg Chon -, egy kis tokajit.
– Őfelsége, az osztrák császár pincéjéből… – tódította a grófné -; nyugodtan megihatja felséged.
– Ó, a császár pincéjéből… – mondta a király – csak nekem van ilyen borom.
– Én is az ön pincemesterétől szereztem, felség.
– Hogyan! Megszédítette…?
– Nem, ráparancsoltam.
– Helyes a válasz, grófné…”

Vagyis a tokaji bor tényleg híres volt, nem csak anekdota szinten, hanem Dumas is bele foglalta a regényébe, a Joseph Balsamoba. Ráadásul a részletből az is kiderül, hogy az osztrák császár sem vetette meg, tartott belőle a pincéjében. Részben az íze miatt kedvelték, de azt is érdemes megemlíteni, hogy sok hasznos tápanyagot tartalmaznak a jó borok, ami által kis mennyiségben tényleg jó hatású. Nem véletlen, hogy 100 évvel ezelőtt még receptre is írták az orvosok: sőt, az orvosi latin órákon 20 évvel ezelőtt a ragozását is tanították velünk: Vinum Tokajense Passum… (érdekes blogbejegyzés itt – fotóval).

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/17 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,