RSS

közösség címkéhez tartozó bejegyzések

Két tábor – te melyik táborban vagy? (ÉGy 7/46)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). Most a II. évfolyam 6. szám cikkeit futottam át, a kiválasztott cikk minden időben aktuális, ma is. A címe: Két tábor, a szerzője pedig Brian Gunning:

Élő Gyülekezetek 1999-ből (lassan 15 éve)

Élő Gyülekezetek 1999-ből (lassan 15 éve)

“Vannak gyülekezetek, ahol két tábor létezik: az építők tábora és a rombolók tábora. Az építőknek adottságokra és türelemre van szükségük. A másiknak bárki tagja tud lenni.”
Egy gyülekezetben rombolni nagyon könnyű, de sokkal több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy valaki építő legyen. Az egyik eszköz, amit az „építők” használnak, az a biztatás. A szót az Újtestamentumban néha vigasztalásnak, buzdításnak, könyörgésnek szokták fordítani.

1. Légy ott! Részt venni a gyülekezet minden alkalmán, az támogatást jelent. Ha mindig ott vagy, az biztonságérzetet ad a gyülekezetben. Alkalmat ad arra, hogy másoknak szolgálj, és példa lehet másoknak. Ez önfegyelmen és kötelességtudaton alapszik, nem pedig kényelmen. Ezért légy ott! (Cselekedetek könyve 28,14-15; Zsidókhoz írt levél 10,25)

2. Imádkozz a problémákért és áldásért! A rendszeresség és kitartás az imádkozásban attól függ, hogy szeretnénk-e megoldani a gyülekezeti problémákat vagy csak beszélni szeretünk róluk. Az igazi imádkozók szellemi síkra emelik a gyülekezeti közösséget. Ez is példát mutat. Ez az egyetlen megoldás, ami igazán működik. Azonban mialatt problémákért imádkozunk, ne felejtsünk el azért a sok mindenért hálát adni, amit Istentől kaptunk. Az énekíró is azt tanácsolja, hogy számoljuk meg egyenként; azt jósolja: meg fog bennünket lepni a lista. („Nézd az áldást, nézd meg egyenként, s meglepődve látod, hogy az Úr mit tett.”) Próbáld ki! (Jakab levele 5,16/b-18)

3. Vegyél részt az evangéliumi munkában! Az evangéliumi munka egybekapcsol minket. Ilyenkor kiderül, hogy ki a mi valódi ellenségünk. Az itt végzett munka a dolgainkat helyes irányban tartja. Emlékeztet bennünket arra, hogy mi mindnyájan megkegyelmezett bűnösök vagyunk. Ez elveszetteket nyer meg. Ebbe beállni nem szellemi ajándék kérdése. Tedd meg a te
részed, amivel támogatni tudod a gyülekezetben az evangélium hirdetését. (Filippi 1,5; Tesszalonikai levél 1,8)

4. Tarts csendesnapokat! Egy vagy két napot Isten igéjével tölteni felfrissülést jelent a keresztyéneknek. Ez egy lehetőség az
együtt munkálkodásra és jó alkalom a közösség gyakorlására. Jó ok arra, hogy bibliatudósokat hívjunk meg magunk közé. (A legtöbb igehirdető szeret részt venni csendesnapokon. Hívjátok meg bátran őket.) Lehetőség arra is, hogy a környékbeli gyülekezeteknek szolgáljunk. (Nehémiás 8,1-12; Cselekedet könyve 18,27)

5. Látogassátok egymást! Apollós nagyon sok segítséget kapott Aquillától és Priscillától. Talán neked is lehetőséged van arra, hogy másokat meglátogass az ő otthonaikban. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy rövid, szeretetteljes látogatás csodákra képes. Talán meg tudsz hívni másokat magadhoz vagy találkozhatsz velük egy kávézóban is. Egymás látogatása az egyik legelhanyagoltabb szolgálat a gyülekezetekben, pedig az egyik leghatékonyabb módja a gyülekezet építésének. (Cselekedetek könyve 18,26)

6. Szólj egy szót, küldj egy üdvözlőlapot vagy egy e-mailt! Megható, hogy egy jó időben mondott jó szó mekkora erővel bírhat. Rossz szavakra soha nincs alkalom, ami jó lenne. De néha még a jó szót is lehet rosszkor mondani. Próbálj mindig pozitív módon
kommunikálni. Legjobb, ha a nyelvünket csak bátorító szavakra állítjuk be, ellenkező esetben könnyen előjön a kritika. (Példabeszédek 15,23; 25,11; Ézsaiás könyve 50,4)

7. Imádkozz az idősebbekért! Az ember teljes valóját megváltoztatja a másokért elmondott imádság. Eltűnik belőled a vita, a kritika vagy az ítélet velük szemben. A gyülekezet vénei Isten emberei, akik felelősséggel tartoznak a nyájért. Ők méltóvá tétettek arra, hogy imádkozzunk értük még esetleges hibáik ellenére is. (Zsidókhoz 13,7; Timóteushoz írt első levél 5,7)

8. Légy közösségben az Úrral és tartsd meg az ő beszédét! Ez az az út, ahogyan valaki távol tudja magát tartani attól, hogy a gyülekezetben rombolóvá váljék. Pál rengeteg rombolással szembesült, de közösségben volt Istennel. Előbb vagy utóbb mások is hálával fognak megtelni a te örömteli életed által. Ezért légy kitartó! (Timóteushoz írt első levél 4,12-16)

9. Légy békekövet! A hústest mindig kész konfliktust szítani, de a szellemi hívők egy ennél sokkal nehezebb feladattal: a békéltetéssel vannak elfoglalva. Nem szükséges, hogy minden gyülekezeti problémába belemártsuk magunkat, de amikor belekerülünk, vigyázzunk, hogy a békesség megtartásán fáradozzunk.(Filippi levél 4,2; Máté evangéliuma 5,9)

10. Tanuld meg imádni Istent! Az imádat a hívõk legmagasztosabb tevékenysége. Ez Istent az Őt megillető helyre helyezi, át meg átjárja a hívők szívét, ezáltal helyükre kerülnek a dolgok a szívükben és az értelmükben. A mi megmentésünkkel Isten alapvető célja az, hogy az Ő imádásában legyünk foglalatosak (János evangéliuma 4,23). Ha mást nem is tudsz csinálni, de tanuld meg Istent imádni! (Zsoltárok 122,1; Péter első levele 2,1-10)

Ehhez, az eredetileg az UPLOOK c. folyóiratban megjelent cikkhez kapcsolódóan egy 70 évvel korábbi írás, ami hasonló kérdést feszeget.

Kiss Ferenc valamikor az 1950-es években (forrás: www.mktgy.hu)

Kiss Ferenc valamikor az 1950-es években (forrás: http://www.mktgy.hu)

Kiss Ferenc: Minden egészséges keresztyén életnek, minden lüktető gyülekezetnek és minden igazi ébredési időnek egyik kísérőjelensége a farizeusok és az írástudók, valamint az ezekhez csatlakozott tudatlan emberek ellenséges fellépése. Be kell teljesedni Jézus szavainak: “Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.” (János evangéliuma 15. fejezet 20. vers) Tudni kell ugyanis és Isten gyermekének világosan kell látnia, hogy ma valamennyi egyházban, sőt valamennyi bibliai gyülekezetben, közösségben és egyesületben kétféle elem szavát halljuk. Egyik csoport a valóban bibliai, szellemi emberekből áll, akik akár egyházban vannak, akár gyülekezetben, örömmel látják az ébredési jelenségeket és imádkoznak azokért, mert a múló földi dolgokon és érdekeken keresztül szemeiket Isten országára és a lelkek üdvösségére irányítják. A másik csoport az írástudóké és farizeusoké, akik a hozzájuk csatlakozó lelkileg tudatlan egyénekkel együtt a bibliai példák szerint ma is csak indokolatlan kritizálásokban, ellenvetésekben, elferdített vitatkozásokban, végeredményben ellenségeskedésben élik ki magukat. Közben a farizeusok igazi természete szerint magukat kifogástalan vallásos embereknek tartják. Ezeknek a végcéljuk ma is az, amit Jézus röviden így foglalt össze: “Jaj nektek… mert a mennyeknek országát bezárjátok az emberek előtt, mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be.” (Máté evangéliuma 23,13) Szükségesnek látjuk e helyett is felhívni e kétféle emberre olvasóink figyelmét azért, hogy minden helyzetekben igyekezzenek világosan különbséget tenni a kétféle hang között és félelem valamint rettegés nélkül hordozzák továbbra is magukban a Szentírásból vett világosságukat, bizonyságot tévén mindeneknek a bennük lévő élő reménységről.—forrás: Kegyelem és Igazság 1938, és Kiss Ferenc professzor James Stewart skót evangélista magyarországi körútjával kapcsolatosan írja.

Reklámok
 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , ,

Közösségbe fogadva (ÉGy 4/46)

Az Élő Gyülekezetek 1999. harmadik száma. Fő téma: a közösség (a hívő keresztyének közössége)

Az Élő Gyülekezetek 1999. harmadik száma. Fő téma: a közösség (a hívő keresztyének közössége)

ÉGy X/46 címbeli jelzéssel indítottam ezt a bejegyzés-folyamot, amiben egy újság számaiból bengészek (vagy böngészek). Az Élő Gyülekezetek folyóirat első példányai 1998-ban kerültek az olvasók kezébe (november). A II. évfolyam 3. szám (.pdf formátumban elolvasható itt) 1999. júniusában jelent meg.

Nehéz dönteni, hogy melyik cikkét is töltsem újra, ide a blogba. Hiszen ebben a számban mutattuk be a Bódvaszilasi Gyülekezetet. Reichert Gyulától hoztunk cikket (“Aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál” címmel). Mégis újra Brian Gunning rövid, tömör és velős cikkét idézem:

Brian Gunning: Közösségbe fogadva (UPLOOK 1998. december)

Nemrég részt vettem két beszélgetésben olyan hívőkkel, akik egymást nem ismerték. Két különböző gyülekezetből, városból és országból származtak, de ugyanazzal a problémával kerültek szembe saját gyülekezeteikben. Meglátásuk szerint ez a hívők közösségbe fogadásának feltűnően könnyelmű módja volt. Hívjuk azért segítségül az Újszövetséget,hogy lássuk, miként történt ez az ősi gyülekezetben.
1. Az õsi gyülekezet megértette, hogy az Úr csatolt hozzájuk új megtérteket. Lukács a Csel 2,47-ben teszi ezt a megfigyelést. Később Pál a korinthusiaknak akarta tudtukra adni, hogy “Isten adja a növekedést” (1Kor 3,6-7). Ez óriási megkönnyebbülést jelent számunkra, ha azt gondolnánk, hogy a mi felelősségünk újakat csatolni a gyülekezethez. Pál szerint a mi feladatunk az 1Kor 3 alapján az ültetés és az öntözés.
2. A csatlakozás egy helyi közösséghez a hosszútávú, harmonikus együttlét szándékával történt. Lukács az újonnan megtért hívők csatlakozását a helyi gyülekezethez a csatlakozni, tapadni (ragadni,ragaszkodni) igékkel fejezi ki (Csel 5,13; 17,34). W. E. Vine a szó jelentését így magyarázza: “hirtelen egybekapcsolódni, összeragadni, összekötöződni”. A fentiekben idézettek szövegösszefüggése alapján Vine továbbmegy és kifejti, hogy “ez egy személlyel való olyan szoros kap csolatba kerülést jelent, mint az eggyé válás, vagy az ő oldalára állás”.
3. A helyi gyülekezethez tartozó közösséget kiváltságnak tekintették, mely bizonyos felelősséggel járt együtt. A Csel 5-ben Lukács beszámol az Anániáson és Szafirán esett ítéletről. Az 5,13-ban teszi azt a megfigyelést, miszerint sokan a magas mérce miatt nem csatlakoztak a hívőkhöz. A helyi gyülekezet nem volt sem az akkori idők egyik népszerû vallási mozgalma, sem pedig egy társadalmi gyülekezés, ami semmiféle követelményt nem támaszt velünk szemben. Megértették, hogy az óriási kiváltsághoz ugyanakkora felelősség is tartozik. A Csel 5. része a továbbiakban bemutatja, hogy egyesek vagy beletartoztak vagy nem tartoztak bele a közösségbe. Nem létezett “félszívû hozzászegődés” a helyi gyülekezethez. Vagy bentlévők, vagy kintlévők voltak.
4. A hívők közösségbe fogadása az életük és világosságuk alapján történt. János az 1Jn 1,2-3-ban elmondja, hogy közösségünk az életre épül, vagyis nem lehetünk közösségben hitetlennel. A közösség azt jelenti, hogy részesedünk abból, ami közös. Ha valahol nincs élet, ott nincs közösség sem. János azonban továbbmegy és kijelenti, hogy a mi közösségünk a világosságban való járáson alapul (1Jn 1,6-7). Ez azt jelenti, hogy ha egy hívő felismer valamilyen igazságot, de úgy dönt, hogy nem jár aszerint, akkor nem lehet vele közösségünk. Pál ezt az igazságot a Róma 14,1-ben tovább finomítja, ahol a rómabelieket arra buzdítja, hogy fogadják el a hívőket még akkor is, ha esetleg erőtelenek. Hívők jöhetnek hozzánk tanulatlanul is úgy, hogy a szellemi dolgokban való jártasság hiányai mutatkoznak bennük, de erőtlenségük miatt nem lehet őket kizárni a közösségből. Az számít, hogy mit cselekszenek azzal a világossággal, amijük van.
kozosség5. Meg kell vizsgálni azokat, akik újonnan jelentkeznek gyülekezetünkbe. Amikor hívők jönnek gyülekezetünkbe, a véneknek időt kell szakítani egy olyan megbeszélésre, melynek során szellemi állapotukról és a gyülekezettel kapcsolatos szándékaikról tudakozódnak. Szükséges, hogy a pásztorok ne csak a gyülekezet számára új hívőkre ügyeljenek, hanem gondoskodjanak azokról is, akik már a közösségben vannak. Júdás komolyan figyelmez tet a 4. versben: “Észrevét lenül belopózkodott közénk néhány ember…”. Az előzőekben Júdás a 3. versben így bíztat: “… komolyan küzdenetek kell a szenteknek egyszer átadott hitért”. Napjainkban sokan vannak, akik titkos napirendi pontokkal, hibás tanítással és gyakorlattal szeretnék leigázni a helyi gyülekezeteket azzal a szándékkal, hogy egy gyanútlan közösséget félrevezessenek. Ám ha a vének a helyi gyülekezet előtt ismeretlen hívőket udvarias, de amellett intelligens meghallgatásnak vetik alá, akkor sok jót lehet tenni ezügyben.
6. Amikor új tagok csatlakoznak, azt közölni kell a gyülekezettel. Ha a vének megállapítják, hogy az Úr újabb hívőket csupán küldött a gyülekezetbe, azt közölni kell a többi hívővel. Ez lehetővé teszi, hogy mindenki tudomást szerezzen arról, ki hol áll. Tudtul adja, hogy ezeket a testvéreket be lehet vonni a gyülekezet feladataiba. A gyülekezethez tartozás és a befogadottság érzését nyújtja az új hívőknek, továbbá bizalmat a kegyelmi ajándékaik forgatására és a felelősség vállalásra. Az egyértelmű, világos közlés hiánya oda vezethet, hogy a jószándékú szentek felelősség vállalására kérik fel azokat, akik nem tartoznak a közösségbe.
Amikor tehát valakit közösségbe fogadunk, tegyük azt helyesen!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/01 hüvelyk Élő Gyülekezetek

 

Címkék: , , , , , , , , ,

Egy tucat “C”

Fliedner professzor előadása alapján

Fliedner professzor előadása alapján

Mennyi? Egy tucat, vagyis 12, ami úgy jön össze, hogy kétszer 6 (2×6). Olyan 12 c-betű ez, ami nagyon fontos üzenetet hordoz az orvostudománnyal, orvoslással kapcsolatosan. Nézzük meg az elsőt, vagyis a 4C – concept +2C:

C – Competence – vagyis kompetencia – egy orvosnak alapvető, hogy figyelembe vegye, meddig terjed a tudása, jogosultsága, mit szabad megtennie és mikor kell azt mondania, hogy eddig terjed a tudásom, jogköröm.
C – Creativity – vagyis kreativitás – az orvosnak fontos nemcsak feltalálnia magát a nehéz esetek kapcsán, hanem sokszor van szükség arra, hogy kreatívan, a tudásához, képességeihez mérten alkosson.
C – Continuity – vagyis folytonosság – amikor egy orvos évek óta gondoz betegeket, amikor egy közösség – város, megye, kórház, kollégák – számít rá, akkor ha egyszer csak eltűnik, akkor bizony olyan űrt hagyhat maga mögött, ami bajt okozhat.
C – Confidence – bizalom – nagyon fontos az orvos-beteg bizalom, enélkül nincs orvoslás…

Eddig a 4C, aztán a +2:

C – Club – vagyis klub – az orvosok, egészségügyi dolgozók a kórházban nem kaszínózhatnak, de a klub vagyis egy cél érdekében működő, egymás felé fokozott bizalommal bíró közösségnek lenniük is kell. Enélkül nem megy.
C – Cooperation – vagyis együttműködés – a fentiekből egyértelműen következik: a gyógyítás csapatmunka, orvos az asszisztensnő, ápolónő, beteghordó stb. nélkül nem tud eredményes munkát végezni.

Akkor mi a másik 6C (az egy tucatnak a másik fele)? Nem más, mint az orvoslás alapvető értékeinek, erényeinek a sora. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy: Core values of medicine.

C – Confidencebizalom
C – Confidentialitymagabiztosság
C – Competencerátermettség
C – Contractszerződés
C – Commitmentelkötelezettség
C – Community responsibilityfelelősség a közösség felé

Talán az első három, sőt még az “elkötelezettség” is érthető, de mi lehet a szerződés és az utolsó pont?
szerződés – Az orvos nemcsak jogilag, de gyakorlatilag és lelkileg is szerződésben áll a beteggel. A társadalmon belül vannak íratlan és írott szabályai is a gyógyításnak. Ennek része, hogy a beteg azért jön a rendelőbe, mert szeretne meggyógyulni, az orvos pedig a “szerződés” értelmében a betegért mindent meg is tesz. Sajnos ezt a szerződést sokszor a betegek maguk rúgják fel, amikor nem hallgatnak az orvosra. De ez egy külön téma.
felelősség – A “felelősség a közösség felé” pedig magában foglalja azt is, hogy bár képes az orvostudomány az igen drága szervtraszplantációra vagy nagyon költséges, különleges gyógyszeres kezelésre, bizony egy-egy országnak meg kell válogatnia, hogy melyik beavatkozásra mennyi pénzt áldoz. Előfordulhat ugyanis, hogy egyetlen vagy néhány beteg életének pár hetes, hónapos meghosszabbítása olyan költséges, ami megroggyanthatja az ellátórendszer vagy egy kórház kötségvetését, ezáltal veszélyeztetve a betegellátást. Így aztán minden orvos köteles valamilyen szinten a közösség érdekeit is figyelembe venni, amikor kezébe veszi a tollat és rendelkezik.

Kedves Orvoskollégák! Kérném ennek értelmében gyakorolni a hivatásunkat!

Ezúton mondok köszönetet Theodor M. Fliednernek (Professor Theodor MFliedner, Altrektor der Universität Ulm und Leiter des Arbeitsbereichs Strahlenmedizinische Forschung der Medizinischen Fakultät), aki ezt az üzenetet átadta néhány évvel ezelőtt Ulmban egy kurzuson.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/22 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,