RSS

kezelés címkéhez tartozó bejegyzések

Gilbert-kór – Balsamo I/6

A Gilbert-kór nagy bajt nem okoz, de egyvalamire nagyon jó volt 20-30 évvel ezelőtt, méghozzá arra, hogy az ember megússza a katonaságot. Ha sietett a sorozó bizottságban a doktor, és ha a Gilbert-kóros újonc vagy regruta szépen koplalt a vizsgálat előtt, akkor besárgult a szeme és a bizottság további vizsgálatokra küldte, ami azt jelentette, hogy a magyar néphadsereg – amiben egyébként is volt bőven sorkatona – nem tartott igényt a szolgálataira. A jelölt megúszta a besorozást, megúszta az újonckodást, kopaszkodást, regrutaságot. Később, amikor már mindenki kibúvót keresett – papírja volt róla… -, akkor már komolyabban vették és egy kis funkcionális enzimzavarral nem szerelték le az illetőt.

De miért, írok most róla? Azért, mert Alexandre Dumas nagyméretű, kissé unalmas… na jó, így ezer oldal után már nagyon unalmas regényének (Joseph Balsamo) egyik főszereplője (nem is nagyon derül ki, hogy ki a főszereplő, lehet, hogy majd csak a végén) Gilbert. Ő Taverney báró egyik szolgálója volt vidéken, de követte a családot Párizsba és Versailles-ba, ahol ezek a vidéki emberek éppen fölfelé avanzsáltak Mária-Antónia trónörökösné jóvoltából. Ráadásul ez a Gilbert állandóan Andrée kisasszony után kuncsorgott, így a Dumas-i Gilbert kórját inkább szerelemféltésnek, féltékenységnek nevezhetnénk.

Sárga sclera - de ennyire azért ritkán

Sárga sclera – de ennyire azért ritkán

A valódi Gilbert-kór viszont mindössze egy enzimhiba, vagyis inkább egy enzim alulműködése, mennyiségi hiba. Mivel valódi egészségkárosodást nem okoz, ezért nem is igazán helyes kórnak nevezni a tünetegyüttest, hanem inkább variációnak, különleges állapotnak.

Mivel kimerítően ír róla a házipatika.hu és természetesen a wikipedia is, ezért itt most nem részletezem. De annyit hadd tegyek hozzá: ha valaki nagyon sok sütőtököt és/vagy sárgarépát eszik, akkor a béta-karotin felhalmozódása sárgás bőrszínt produkálhat, nem azonos a Gilbert-tel, mert míg a Gilbert-ben érintett a szem fehéjre része, répa-kórban ez nem igaz.

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Azok a vénák

Jó, ha jó vénája van a betegnek. Könnyű tőle vért venni. Ehhez persze olyan asszisztensnő kell, aki jól meg tudja szúrni a vénát. Ügyes, gyakorlott kéz nagy segítség és a beteg is hálás, ha nem kell összeszurkálni, hogy lejöjjön az a pár cső vér a vizsgálatokhoz.

De az asszisztensnőnek is lehet jó “vénája”. Ha ez “írói véna”, akkor különösen hasznos. Az egészségügyben is vannak, akik írnak. Van aki sci-fi-t, ahogy arról beszámoltam: itt (klikk). Most egy másik kollégámat hadd idézzem. 2007-ben együtt indítottuk be az immunológia szakrendelést a kórházban: én voltam az orvos, ő pedig az asszisztensnő. Most tudtam meg, hogy jó humorral rövid történeteket is megkomponál az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján. Az alábbi történet szereplői fiktív személyek, de mélyen merít a valóságból.

Csirmaz Lívia: Wölgyessy

“Dr. Wölgyessy-Neurotich Virgulina kipirult arccal és két szatyorral a kezében roskadt le a zsúfolt váróteremben.

Prof. Dr. Patientius
lélekbúvár

– Ez az én emberem, végre rátaláltam! – sóhajtott fel Wölgyessy-Neurotich Virgulina (továbbiakban csak egyszerűen Virgulina) és levendulás keszkendőjével végigsimított gyöngyöző homlokán. Virgulina a doktori címet apjától vette át, aki a boldog emlékezetű Miksa császár jogi tanácsadója volt – mint tudjuk, igen rossz lehetett –, viszont neki sikerült egy lélekvesztővel hazatérnie Mexikóból.

A mult merengéseiből egy női hang rázta fel: az asszisztensnő beszólította, ő következett!

…”

A teljes írás .pdf formátumban olvasható: itt (klikk).

 

Címkék: , , , , , , ,