RSS

Kalene Hill címkéhez tartozó bejegyzések

Nem várta meg a századik évfordulót…

Már régen nem ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját. Jól emlékszem, hogy élveztük annak idején az 1980-as években a márciust, nemcsak a 15-i szünet, hanem a március 21. programok miatt is. Nem kellett tanulni! Ha jól számolom, akkor idén volt a 95. évforduló (1919. március 21. az eredeti dátum). Sajnos az idei március 21-e is bevonul valamilyen szinten a történelembe, legalábbis a járványok történelmébe. Hiszen idén is kitört valami, nem várva meg a magyar munkásmozgalmi történelem híres vagy éppen hírhedt nagy napjának 100. évfordulóját, 2014. március 21-én Guinea Egészségügyi Minisztériuma jelentette az ebola járvány kitörését.

Bár jelenleg magam és családom Afrikában tartózkodom (Zambia), majdnem olyan messze vagyunk az ebolás góctól, mint Magyarország (kb. 4500km), mégis talán könnyebben szembejön itt ennek a vírusnak a lehetősége. Ennek az oka az, hogy az egyik szomszédos országban is kitört egy ebola járvány, aminek nincs összefüggése a nyugat-afrikai esetekkel. A Kongói Demokratikus Köztársaságban (DRC – Democratic Republic of Congo) felkészültebben várták az eseteket. Nem véletlenül, hiszen 1976-ban éppen Zaire (ma DRC) területén írták le először a betegséget és fedezték fel a vírust. A július 26-án kitört járvány pedig már a 7. ebben az országban. Ezek közül az egyik – évekkel ezelőtt – az ország déli részében jelentkezett, ami ide (Zambia észak-nyugati csücskéhez) mindössze kétszáz kilométer.

Ezért aztán a Zambiai egészségügyi kormányzat is készül. Másfél hónappal ezelőtt Lusakában vette elő a témát egy professzor, amikor elmondta, hogy 5 különböző teszt áll rendelkezésre ott, a fővárosban. Néhány nappal ezelőtt pedig a telefonszámmal regisztrált orvosok kaptak a minisztériumból sms-t, hogy ha lázas, véres hasmenéses eset hátterében felmerül az ebola, akkor azonnal jelenteni kell. Itt, Kalene Hillben is előkerült a kérdés, mi van, ha Jimbe (határátkelőhely) felől megjelenne egy beteg? Fejvesztve menekülne mindenki, vagy a hivatásunknak megfelelően folytatnánk-e a munkát? Persze a kérdés nem ilyen éles, hiszen a kongói góc is több mint 1000 km ide, ami Afrikában, szárazföldön óriási távolság. Ennél most Dallasban is könnyebb elkapni az ebolát, mint itt, Afrika szívében.

A CDC, vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

A CDC (Center for Disease Control and Prevention), vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

Még augusztusban azt mondták a szakemberek, hogy az ebola kórházi, vagyis nosocomialis terjedésének esélye minimális az USA kórházaiban (cikk olvasható itt), vagyis “The risk for nosocomial transmission is also low because of high infection control standards in US hospitals.” Ennek ellenére a szeptember 28-án megbetegedett, aztán október 8-án elhunyt ebolás beteg környezetében úgy tűnik, már a második egészségügyi dolgozó kapta el a megbetegedést (Index cikk itt). Be kell vallanunk, ennek az oka mondjuk tényleg nem az USA szigorú szabályainak be nem tartásában keresendő, hanem egyszerűen benézték az esetet akkor, szeptember 26-án. Hiszen amikor az a bizonyos beteg először ment kórházba a láz miatt, akkor szépen hazaküldték és csak 28-án vették komolyan a panaszait, az utazási anamnézisét és különítették el, vagyis két nappal később. Általában egyébként ez okozza a bajt a fejlett egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban: bár a szabályok jók, ha az ember nem gondol egy betegségre az első ellátás szintjén, akkor hiába a szabályok. Emlékezetes számomra, annak idején, amikor a brazil fiatalember jelentkezett az egri kórházban… ő lett az első igazolt H1N1 Magyarországon 2009. májusának végén. Ott sem sokon múlott a dolog, gyakorlatilag a sürgősségin (SBO) dolgozó kiváló kollégában merült fel a lehetőség és indultak el a vizsgálatok. Ezért jó, ha a sürgősségi osztályokon dolgozó szakemberek széleskörű ismeretekkel bírnak.

Visszatérve a fekete kontinensre: Afrika már csak ilyen ország. Számtalan fertőző betegség olvasztótégelye. Hiszen a nyugat-nílusi vírus (WNV – West Nile Virus 1999-2000 tájékán került New Yorkba) is erről a kontinensről került át: sosem felejtem el a továbbképzést Ausztriában, 2002-ben, amin az amerikai professzor elmesélte, hogyan döbbentek rá, hogy mitől szaporodnak az agyvelőgyulladásos esetek (azóta persze Magyarországon is rendszeresen előfordul). Vagy éppen újabban a Chikungunya vírus okozza emberek halálát, szintén az Egyesült Államokban, vagyis távol Afrikától. Nem véletlenül adta a Medscape c. orvosi online szaklap az “Out of Africa, at Our Front Door” (Afrikán kívül, a bejárati ajtónk előtt) címet a késő nyári-őszi szezonban jelentkező vírusfertőzésről szóló cikkének. A vírus először Dél- és Közép-Amerikába került át és onnan hurcolják be az USA-ba. Így aztán az utazóknál láz esetén a malária és a dengue (ejtsd: dengi) mellett most már ennek is fel kell merülnie. Aki pedig Nyugat-Afrikában jár, annál az ebola is kérdéses. Nem véletlenül vezetik be először a Heathrown (London) a szűrést, majd kiterjesztek valószínűleg a Gatwickre is. Egyébként a Lusakai reptéren szeptember elején is hőkamerával nézték a Zambiába belépő utasok testhőmérsékletét… nem akadtunk fel a szűrőn.

A misszionáriusok egyébként, akikről korábban megemlékeztem (Igen, ez az a bizonyos vírus), mindketten meggyógyultak, de sajnos a spanyolok elhunytak és legutóbb Lipcsében az 56 éves ENSZ alkalmazott életét sem sikerült megmenteni. Ennek oka, hogy bár korszerű intenzív ellátással csökkenthető a halálozási arány, de sok múlik azon, időben kap-e kezelést a beteg és alapvetően milyen állapotban van. Gyógyszer sajnos van is, meg nincs is. Mert létezik ugyan nukleozid-analóg, ami egy bizonyos enzimet (S-adenozilhomocisztein hidroláz) gátolva hatékony, de jó lenne 2-3 napon belül megkapnia a betegnek, hogy hasson, meg talán az interferon-béta, hyperimmunglobulin, monoklonális antitest hatékony és még egy-két egyéb gyógyszer kipróbálás alatt van, de ezek nem olyanok, hogy az ember bekapja mint az aszpirint és aztán “kiizzad az éjszaka” és meggyógyul. Az ebola ebben az esetben nem az a bizonyos vírus… mint a nátha.

Nyilván, sokat fog dobni a járvány elleni küzdelemben, ha jól működő vakcina lesz a szakemberek kezében. Az események ekörül is felgyorsultak, hiszen tesztelik az USA-ban, Nagy Britanniában, Gambiában, Maliban és talán Nigériában is (cikk az oltással kapcsolatban). De nem csak a kutatókon és a hatóságokon fog múlni a dolog, hanem azon is, hogy mennyire sikerül meggyőzni az embereket ott, Nyugat-Afrikában az alkalmazásáról. Valószínűsítem, hogy ennél a vírus gyorsabb lesz, így az esetek még jó darabig szaporodni fognak.

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/16 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Ezek tényleg mérgesek…

Puff adder (Bitis arie

Puff adder (Bitis arietans), amit a beteggel együtt hoztak be (saját fotó)

A mérges kígyók veszélyesek. Nem kérdéses! De azért vannak különbségek. A puffogó vipera (puff adder) marása igen nagy károkat tud okozni, méreganyaga sejtölő hatású. Ezt láttam egy betegnél, akit egy hete harapott meg egy Bitis arietans. Az állat képe jobb oldalt látható, persze már agyonvert állapotban. A beteggel együtt hozták be az elpusztult állatot. Jó nagydarab.

A hölgy hála istennek jól van (tegnap haza is mehetett), de éppen néhány napja egy gyermek jött, a lábán hasonlóan kígyómarás nyoma, de neki alig van tünete… egyelőre. A két esetnél egyértelműen látható, hogy a lábfej fölső részére csapott le a kígyó. De ez logikus is, hiszen a függőleges sípcsonti részhez oldalra kellene fordulni és úgy nekilendülnie. Szóval az embernek a lábfejére kell vigyáznia leginkább, lehetőleg vastag cipővel. A nőbeteg lába egyébként rendkívül megduzzadt, vérömlenyek is kialakultak, a duzzanat haladt a térd felé fájdalmasan, de megállt! Szisztémás, vagyis általános tünete pedig nincs.

Ezzel kapcsolatosan néhány érdekességet hadd osszak meg:

1. Az egyik zambiai orvoskolléga viccesen megjegyezte: “Ha mérges kígyó marna meg, akkor az a neurotoxikus (idegrendszerre ható) legyen!” – attól ugyanis lebénul az ember, gyorsan lélegeztető gépre kerül és eszméletlenül fekszik az intenzíven, nem érzi a fájdalmat. Ellenben ha a haematotoxikus mar (pl. Boomslang vagy Haemachatus haemachatus – varangyfaló köpködő kobra), akkor egyszer csak nem alvad az ember vére és csak vérzik innen onnan. A citotoxicus (puff adder) esetében elhal a végtag és igen fájdalmas. De a végén megjegyezte: “Leginkább egyik se harapjon meg!” Úgyhogy este az elemlámpával nem előre a sötétbe kell világítani, hanem lefelé a lábunk elé!

2. A puff adder (Bitis arietans) a marás után nem tűnik el, hanem ott marad (ezért is verték agyon). A fent említett kisfiú esetében a kígyó eltűnt, reméljük nem lesz nagyobb baj.

3. Black mambát (Dendroaspis) még nem láttam, de nem is akarok… hatalmas dög és kb. 20 km/h a sebessége! Persze rá is jellemző, ami a többire is: nem keresi az embert, akkor támad, ha beszorítják, abajgatják.

Végül hadd írjam le a legfontosabb szabályokat, amire érdemes vigyázni, ha az ember olyan területen jár, ahol mérges kígyók élnek (forrás Oxford Handbook of Tropical Diseases – 2014):

Elkerülni a kígyót!

Ne zavard, ne szorítsd sarokba!

Maradj mozdulatlan!

Megfelelő cipőt viselj!

Éjszaka legyen nálad elemlámpa, amivel a lépteid elé világíts!

Ne gyűjtsünk tűzifát, különösen az avarban, levelek között és magas fűben!

Odúba vagy üregbe nem nyúlunk!

Fára, sziklára nem mászunk!

A sziklákon a párkányok veszélyesek!

Dús növényzetű, iszapos parton nem játszunk, nem úszunk a vízben!

Nem alszunk a szabad ég alatt (legfeljebb zárt sátorban, aminek nem nyitott az alja)!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/09/20 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Vándordiploma

A Kalene Mission Hospital irodájában fénymásolunk (madárlátta dokumentumok)

A Kalene Mission Hospital irodájában fénymásolunk (madárlátta dokumentumok)

Nem, nem arra gondolok, amikor egy oklevél emberről emberre, vagy csapatról csapatra vándorol. Nem, a diplomámat nem tudom átruházni senkire sem, mégis azt kell mondjam: vándordiploma. Szegény, nagy utat tett meg és jó néhány kézen keresztül ment. Már Magyarországon el kellett vinni a közjegyzőhöz, hogy hiteles másolat készüljön róla, amiről aztán hiteles fordítás készült, várták a zambiai hatóságok. De ez csak a kezdet volt. Ahhoz, hogy egy diplomát elismerjenek egy másik országban, általában meg is akarják nézni az eredetit. Így aztán a táskámba betéve elhoztam Zambiába. Először is, Lusakában megnézték az orvosok regisztrációs irodájában (HPCZ, Wamulwa Road, Thorn Park – ha valaki erre járna). Onnan el kellett vinni a Zambiai Egyetem Orvoskarának Dékáni Hivatalába (University Teaching Hospital, Nationalist Road – ha valaki keresi, hátul van a G épületrészben), bejelentkezni a honosító vizsgára. A vizsgán három professzor kezén ment keresztül: megnézték az eredetit (meg persze kérdezősködtek is). Aztán biztos ami biztos, még el kellett hozni az ország végébe, ahol készítettünk róla másolatot a kórházvezetés részére is (Kalene Hispital). Úgyhogy kiszámoltam: kb. 12 ezer kilométert utazott az okmány és reméljük megjárja a következő 12 ezer kilométert is, amikor hazatér… a vándordiploma!

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2014/09/19 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , ,