RSS

II. Világháború címkéhez tartozó bejegyzések

15 tonna borzalom

A borzalom extrém mérőszáma: 15 tonna holttest

A borzalom extrém mérőszáma: 15 tonna holttest (forrás – internet)

Azon gondolkodtam, hogy a maláj gép áldozatait miért hűtővagonban szállították Harkovba. Elmerengtem, hogy hát arrafelé nem létezik halottas kocsi? Minek ahhoz a hatalmas vagon, sőt vagonok? Aztán hirtelen tört rám a borzalom, amikor elkezdtem számolgatni. Ha a gyerekek és felnőttek súlyát átlagoljuk, akkor is kb. 50 kg/fő testtömeggel kell számolnunk. Az áldozatok közül több mint 280-at megtaláltak, és talán 16 fő darabjait. Igen, ha beszorozzuk, akkor bizony a borzalom félelmetes, új mérőszámát kapjuk. Több tonnányi holttest!

Most, amikor az első világháború kitörésének 100-dik évfordulóját ünnepeljük évfordulójára szomorúan emlékezünk, nyugodtan utána számolhatunk: kb. 700 millió tonna holttest. Irdatlan mennyiségű halott. Ezek egy része is polgári áldozat volt. Amikor háború tör ki valahol, nem maradnak a harcok polgári áldozatok nélkül. Senki ne ringassa magát abba, hogy majd “dicső csapataink” harcolnak, mi pedig a fotelből nézzük a közvetítést. Ez egyszerűen nem így működik. Ha pedig fokozni szeretnénk, akkor gondoljunk a gyakorlatilag tisztán polgári, zsidó áldozatokra a koncentrációs táborokban, a II. Világháború során. Ki-ki utánaszámolhat. Nem véletlenül működtek folyamatosan a krematóriumok, hiszen ott is tonna százezrekről volt szó. Emberi életek hústömeggé degradálva, elégetve. A borzalom még magasabb foka ebben a mértékegységben.

A rakéta egyszerre, egyetlen pillanatban csapott le (vagy éppen fel, mert úgy tűnik, hogy földről lőtték ki) a repülőre ott, Kelet-Ukrajnában. Az utasoknak talán volt idejük számot vetni életükkel, de biztos vagyok benne, kevesen voltak köztük olyanok, akik erre komolyan felkészültek volna.

Európában és a békés, nyugati világban generációk nőttek fel anélkül, hogy a háború borzalmait átélték volna. A számítógépes, háborús játékok közkedveltek (Call of Duty, Battlefield stb.) a fiatalok körében. De ezek – bár látványban megdöbbentőek – a fotelből szemlélődő szerepbe dédelgetve az embereket, elandalítják a lelkiismeretet és könnyű szórakozást ígérnek. A játékos a halottakat látja a “pályán”, de nem érzi a hullák bűzét a vagonban és nem hallja a hozzátartozók sírását — erre a szimuláció nem terjed ki.

Fiatalok! Gondolkodjatok! Nyissátok ki a szemeteket és döbbenjetek rá: keressétek a békességet! Bármelyik pillanatban néhány tonnányi rakomány néhány kilogramjának részeseivé lehetünk. Imádkozzunk, hogy a békesség legyen újra úrrá azon a vidéken (Kelet-Ukrajnában). De Izrael körül is forrong a világ (ott is van 300 áldozat – 15 tonna!), vagy éppen gondolhatunk a jelenlegi iraki helyzetre, ahol heves harcok dúltak nemrégiben. Isten óvjon a háborútól, legyen az kicsi, nagy, hideg vagy éppen forró, etnikai hátterű vagy gazdasági, teljesen mindegy.

 

Reklámok
 
1 hozzászólás

Szerző: be 2014/07/23 hüvelyk Történelem, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

A végére levett a lábamról…

Benyák Zoltán könyve

… pedig a II. Világháborúval mindig hadilábon álltam. Talán a középiskolában rontottam el, amikor negyedikben már az orvosegyetemre készülés miatt hivatalból be kellett borulni a biológiába és fizikába. Akkor nem fűlött a fogam a történelemhez, pedig ippeg akkor vettük a híres, hírhedt csatákat. Az akkori számítógépes, háborús játékok sem hatottak meg. Sőt, azóta is kerülöm a témát, hiába pillantott rá Stirlic az órájára.

Volt azonban egy kivétel, az egyetlen és utolsó könyv, amit erről az időszakról olvastam: A diadalív árnyékában Remarquetól. Írtam róla ebben a bejegyzésben (“… A másik könyve pedig: A diadalív árnyékában. Ez az ami elgondolkodtatott. …”).

Benyák Zoltán most olvasott könyve (A háború gyermeke) felidézte bennem Remarqueot, de örültem, hogy Otto Rahn konyakos leheletén kívül nem vedelnek annyit benne (tényleg, Calvadost azóta sem ittam, de nem is baj). Hanussen teájától pedig nem lehet berúgni.

A szerző nem mozgat tömegeket – személy szerint örülök, hogy nincsenek csatajelenetek -, a kevés kulcsszereplő kézben és észben tartható. Nem fut szét, aztán össze az események szála, a történet jól és pontosan követhető, bár kicsit gyorsan történnek a dolgok. Amiből van benne: egy szemhunyásnyi rejtély, egy lélegzetvételnyi nácizmus, egy sóhajtásnyi filozófia, egy szívdobbanásnyi orvostudomány, egy döbbenetnyi háború, egy csipetnyi történelem és két estényi kaland. S bár egy szemernyit sem érdekel jobban a II. Világháború, a könyvet mégis igen jó szívvel ajánlom bárkinek. Nem fog csalódni benne: a két estényi kaland mellett, ami fontosabb, a könyv üzenete garantáltan eljut az olvasóhoz. Egy slukk az emberiség nagy kérdéseiről kikapcsolódásképpen. Közben pedig lejön, hogy a szerző komolyan elgondolkodott az emberiség jövőjéről a történelem fényében. Gondolkodjon el a kedves olvasó is, miután elolvasta A háború gyermekét! De Remarqueot se hagyjuk ki, mert az meg alapmű!

Kapható egyébként pl. itt. Az enyémet nem adom, abba már beleütöttem az ekszlibriszt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/08/18 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , ,