RSS

gyógyszer címkéhez tartozó bejegyzések

A kismaci és én…

A kismackók...

A kismackók…

Annak idején, amikor a 90-es évek végén, az ezredfordulón megjelent a linezolid, akkor egy új antibiotikumcsoport hajnalát jelentette. Ezek az oxazolidinonok. Akkor nagy jövőt jósolt nekik mindenki, hiszen MRSA vagyis meticillin rezisztens Staphylococcus aureus elleni, hatékony gyógyszernek bizonyult. Aztán megjelent nálunk is, Magyarországon. Csak az ára… hát az elviselhetetlenül magas lett, így aztán a kórházak kellő kritikával, szinte alig kezdték el alkalmazni. De hát… “Az egészség nem üzlet…” hangzott a szlogen akkoriban – meg van aki azóta is ezt mondja, pedig nyilvánvaló, hogy nem igaz. Szóval, ahogy a szer nem fogyott, meg is szűnt a forgalmazása, egyszerűen nem lehet kapni. Pedig a poént minden antibiotikumokról szóló előadásomban elsütöttem: “Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben, a csoportot nem rólam nevezték el: oxa-Zoli-dinonok!” Na, persze, ha rólam nevezik el, akkor sem futott volna be a gyógyszer, mert az egészség és egészségügy mégiscsak üzlet és az árát megfizetni képtelenség. A 10 tabletta költségét bárki megnézheti ezen a linken.

Most, hogy újabb oxazolidinont fedeztek fel, sőt már be is bizonyosodott, hogy hatásos: MRSA: Tedizolid, a New Antibiotic, Proves Effective (http://www.medscape.com/viewarticle/779288), csendben mosolygok, hogy bizony a Teddy maci, meg a Zoli milyen jól megfér együtt, de sajnos nem sok remény van rá, hogy bevezetésre kerül. Ez sem fog az olcsó antibiotikumok közé tartozni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/02/28 hüvelyk Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , ,

XV. Lajos is tokajit ivott – Balsamo I/2

tokaji

A 3 puttonyos, ami “még” iható, mert a több puttonyos ízvilága már nagyon tömény

“A grófné elvette a pípirust, összegöngyölte, fidibuszformán, s letette a tányérja mellé. A király csak nézte.
– Felség – szólalt meg Chon -, egy kis tokajit.
– Őfelsége, az osztrák császár pincéjéből… – tódította a grófné -; nyugodtan megihatja felséged.
– Ó, a császár pincéjéből… – mondta a király – csak nekem van ilyen borom.
– Én is az ön pincemesterétől szereztem, felség.
– Hogyan! Megszédítette…?
– Nem, ráparancsoltam.
– Helyes a válasz, grófné…”

Vagyis a tokaji bor tényleg híres volt, nem csak anekdota szinten, hanem Dumas is bele foglalta a regényébe, a Joseph Balsamoba. Ráadásul a részletből az is kiderül, hogy az osztrák császár sem vetette meg, tartott belőle a pincéjében. Részben az íze miatt kedvelték, de azt is érdemes megemlíteni, hogy sok hasznos tápanyagot tartalmaznak a jó borok, ami által kis mennyiségben tényleg jó hatású. Nem véletlen, hogy 100 évvel ezelőtt még receptre is írták az orvosok: sőt, az orvosi latin órákon 20 évvel ezelőtt a ragozását is tanították velünk: Vinum Tokajense Passum… (érdekes blogbejegyzés itt – fotóval).

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/17 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,