RSS

Franciaország címkéhez tartozó bejegyzések

Belleville randevú – Balsamo I/5

“A fiatalember szíve nagyot dobbant, ha csak rá gondolt is, hogy Párizsban lesz, és nem is nagyon leplezte izgalmát, amikor a vanves-i dombról megpillantotta a Sainte-Genevieve-et, az Invalidusok kupoláját, a Miasszonyunk templomát és a házaknak azt a végtelen óceánját, amelynek kóbor hullámai úgy csapkodják a Montmartre, Belleville és Ménilmontant magaslatát, mintha jönne a dagály.”
—a Montmartre még néhány festményről, régebbről ismerős volt számomra, de a Belleville nevet korábban mindössze egy rajzfilmben láttam, aminek címe: Belleville randevú (http://www.imdb.com/title/tt0286244/). Ráadásul ez a Belleville nem is az a Belleville. Hogy is van ez akkor?

Champion és Bruno

Champion és Bruno a Bellville randevú c. filmben

A Belleville randevú c. filmben a bringás srác, aki indul a nagy… nagy kerékpárversenyen, maffiózók kezébe kerül… s anélkül, hogy elárulnám a történetet, utalok arra, hogy az Egyesült államok egyik Belleville nevű helyére kerül. Ilyen nevű városka vagy városrész egyébként van Illinois, New Jersey, Michigan, Wisconsin nevű államokban is. Innen a film címe.

Úgyhogy a biciklis rajzfilm Bellville-je Amerikában van, a Joseph Balsamóban Dumas által emlegetett Belleville viszont Párizsban.

Egy biztos, a Dumas regényt nem ajánlom olvasásra (csak Dumas fanoknak), de a Belleville randevú c. rajzfilmet mindenkinek javaslom egyszeri megnézésre. Felhívom a figyelmet, hogy a fenti kép alapján bárki azt gondolhatja, hogy ez egy gyerekfilm. Nem az. Felnőtteknek készült, komolyan elgondolkodtató. Egy kicsit szürrealista is, de többet nem árulok el!

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/01/27 hüvelyk Filmnézőnapló, Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Viktor ismét átvert

Bocsánat, helyesen így hangzik: “Victor ismét átvert!” Mielőtt még valaki napi politikai utalást venne ki a címből! A helyzet az, hogy újra elkezdtem tőle olvasni valamit, és megint behúzott a csőbe.

Minden embernek van olyan időszaka, amikor ráront a klasszikusokra. Nálam ez valamikor a középiskola vége felé volt. Természesen akkor, amikor már nem voltak kötelező olvasmányaink vagy legalábbis az orvosegyetemre készülés miatt nem kérték komolyan. Hát akkor jöttem rá, hogy a világhírű írók miért világhírűek, és nem is akkora kín olvasni például: A nyomorultakat vagy A párizsi Notre-Dame-ot. Igen, már akkor átrázott Victor Hugo, mert amennyire nem akartam kötelezőként elolvasni, annyira faltam, amikor már nem kérte senki. Jó könyvek, persze jó nehezek is. Neki kell ülni… vagy feküdni.

Most egy másik műve került a kezembe, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Biztos hiányoztam azon a magyar órán, amikor vettük. Ez pedig az 1793. Először is, hogy lehet egy számot adni címként?

Hogyne lehetne! Gondoljunk az 1492-re. Bár az filmcím, ha jól tudom és hozzátették, hogy A paradicsom meghódítása. Az öreg Depardieu nagyot alakít Kolombusz Kristófként, miként Obelixet is jól játsza (máshol). A zene Vangelis (Evangéliosz), miként a Szárnyas fejvadászban is… de elkalandoztunk, bár 2019. már nincs messze.

Visszatérve az 1793-ra. Megtalálható elektronikusan a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) -ban: itt. Nekem egy régi papír változat van meg. Elkezdtem olvasni. Tele van adatokkal Franciaországról és nagyon nehezen indul:

“Az 1793-as esztendő májusának utolsó napjaiban az egyik párizsi zászlóalj, melyet Santerre vezényelt Bretagne-ba, átkutatta az astilléi félelmetes Saudraie erdőt. A katonák mindössze háromszázan voltak, a kemény háború ennyire apasztotta le a zászlóaljat. Ez abban az időben történt, amikor Argonne, Jemmapes és Valmy csatái után, az első párizsi zászlóalj hatszáz önkénteséből már csak huszonhét ember maradt, a másodikból harminchárom és a harmadikból ötvenhét. Legendás, harcos idők.
A Párizsból Vendée-ba küldött zászlóaljak összesen kilencszáztizenkét embert számláltak. Egy-egy zászlóaljnak három ágyúja volt; nagyon gyors iramban szerelték fel őket. A Bon-Conseil körzet április 25-én – Gohier volt az igazságügy- és Bouchotte a hadügyminiszter – azt javasolta, hogy önkéntes csapatokat küldjenek Vendée-ba; a javaslatot Lubin tanácstag terjesztette elő, és május 1-én Santerre tizenkétezer katonája harminc tábori ágyúval és egy zászlóaljnyi tüzérrel harcra készen állott. Ezek a hihetetlen gyorsasággal felállított zászlóaljak olyan jól meg voltak szervezve, hogy még ma is a sorkatonaság mintaképei: csak a katonák és az altisztek arányszáma változott meg.
A párizsi tanács április 28-án adta ki Santerre önkénteseinek a jelszót: “Nincs irgalom. Nincs kegyelem.” Tizenkétezren indultak el Párizsból; május végére nyolcezer halottjuk volt.
A katonák óvatosan nyomultak előre Saudraie erdejében. Nem siettek. Egyszerre kémleltek jobbra, balra, előre, hátra; Kléber megmondta: “A katonának még a hátán is szeme legyen.” Már régen úton voltak. Hány óra lehetett? A nap melyik szakában jártak? Nehéz lett volna megmondani. Az ilyen vad rengetegben mindig valamiféle szürkület borong.”

Néhány oldal után gondoltam egyet: előre ugrok. Csak pár momentumot hagytam ki és máris egy korvetten találtam magam, egy izgalmas fedélzeti jelenetben, abban, amikor elszabadul egy ágyú az álcázott hajón. Az ember ilyenkor gyorsan észhez tér és szükség szerint vissza is lapoz: mit hagytam ki!

Victor Hugo átrázott: bár jól megmutatta, hogy a történelmi háttérnek kimerítően utánanézett, aztán csak megmutatta azt is, hogy izgalmas regényt tud írni. Ajánlom a könyvet mindenkinek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/01/15 hüvelyk Olvasónapló, Történelem

 

Címkék: , , , , , ,