RSS

Derűvölgy címkéhez tartozó bejegyzések

Hawthorne: Derűvölgy románca

A könyv annyira nem jó, mint amire számítottam. Bár a szerző állítólag a 18. század egyik legjelentősebb írója az Egyesült Államokban, korábban mégsem találkoztam a nevével. Vagy mégis? A puritánokkal kapcsolatosan más regényt is írt. S ekkor leesett a tantusz! Valamikor a 90-es években édesanyám nagy lelkesedéssel várta a televíziós bemutatóját A skarlát betű c. filmnek. Már nem emlékszem rá, csak annyira, hogy valami bötűt kellett az asszonynak a mellkasára varrnia és viselnie. Ja, és az piros volt. Hát azt a regényt is Hawthorne írta. Most, hogy a Derűvölgyet elolvastam, nem szándékozom sem a fenti, sem A hétormú ház c. regényét elolvasni. De néhány gondolat azért megfogott, ezt itt közlöm (részletek Nathaniel Hawthorne, Derűvölgy románca c. regényéből):

“A hősiesség útjában álló legnagyobb akadály az a kétely, hogy nem bizonyulunk-e balgának; a legnagyobb hősiesség ellenállni ennek a kételynek – s a legmélyebb bölcsesség felismerni, mikor kell ellenállnunk, s mikor engedelmeskednünk neki.”
— milyen igaza van!

“A lépcsőn Hollingsworthbe ütköztem. Egy pillanatnyi ösztönös érzés azt diktálta, hogy kezet nyújtsak, vagy legalábbis búcsúképpen biccentsek, de aztáns sem ezt, sem azt nem tettem. Ha egy őszinte, meleg vonzalom kihűl, nem szabad a múlt szentségét a mindennapi érintkezésben szokásos, üres udvariaskodással kigúnyolni. Mindketten meghaltunk egymás számára, s így nem illett volna, hogy hullaszerű kezünk érintésével megdermesszük egymást vagy áthatolhatatlan, üveges szemmel udvarias pillantást váltsunk. Ezért úgy mentünk el egymás mellett, mintha láthatatlanok volnánk.”
— remek helyzetkép.

“Képzeletemet mindig lenyűgözték azok a zegzugok, ahol a természet, akár egy madártársaitól eltévelygő fogoly, a réges-régi lakhelyek közt, mintegy meghúzza magát. És általában azt is megfigyelhetjük, hogy városban és vidéken egyaránt sokkal festőibb, az eredeti, jellegzetes stílushoz sokkal hívebb s kifejezőbb a házak hátoldala, mint a homlokzata. Az utóbbi mindig mesterkélt; a világ szemének van szánva, ezért leplez és rejteget. A valóság háttérbe húzódik, a látszat és szemfényvesztés előőrsét tolja maga elé. Egy öreg tanyaház, amely mögött váratlanul vasútvonalat építettek, hátulról nézve egészen más látványt nyújt, mint az ősrégi országút felől, úgyhogy a néző az alatt az egy-két pillanat alatt, amíg a vonat pöfögve elsuhan a tanya mellett, merőben új benyomásokat szerez a falu életéről és egyéni jellegéről. S a városban nem kevésbé feltűnő a különbség a között, ami a nyilvánosságnak és ami a családnak van fenntartva.”
— igen, a vasúti pályák ott futnak. Hányszor láttam én is hasonlót, amikor Szegedre jártam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/07 hüvelyk Olvasónapló

 

Címkék: , ,

A szesztilalom és az evangéliumi keresztyének

Micsoda? Mi köze a kettőnek egymáshoz? Sosem gondoltam volna, hogy a fenti kapcsolat valaha is felmerül valakiben. Ez részben annak köszönhető, hogy ismereteim elég hiányosak ezzel az amerikai törvénnyel kapcsolatban, másrészt nem gondoltam, hogy a keresztyénségnek az Egyesült Államokban ilyen jelentős befolyása volt a századok során, kezdve a puritánok megérkezésétől. De vajon valóban igaz az, amit a Rubicon c. történelmi folyóirat 2011/2. számában olvasunk?

“Amerika földje az angol puritánok megjelenésétől, 1620-tól kezdődően számos társadalmi kísérlet színtere volt. Ezek egy része a tökéletes társadalmat próbálta megvalósítani – az ő számukra ezt jelentette a “korlátlan lehetőségek földje”. Szinte megszámlálhatatlan utópisztikus-kommunisztikus kísérletet próbáltak ki az évek folyamán, ezek közül az egyiket Nathaniel Hawthorne megörökítette Derűvölgy románca (1852) című művében. Kezdetben elsősorban különböző protestáns vallási csoportok – mint például a metodisták – vélték az alkoholfogyasztásban felfedezni számos társadalmi anomália okát. A 18. század végén megalakult Egyesült Államokban, az északkeleti Új-Angliában (New England) tettek szert jelentősebb társadalmi támogatásra az alkohol fogyasztásának korlátozását, sőt tiltását célzó mozgalmak a 19. század közepén.
A vallási alapú alkoholellenesség a polgárháborút (1861-1865) követően találkozott a középosztálybeli, ún. viktoriánus szellemiségű nők hasonló elképzeléseivel…” (Magyarics Tamás: Alkohol tilalom az Egyesült Államokban)

Nem kérdéses: minden bizonnyal befolyással voltak az akkori puritán mozgalmak. Ez minden korszakban így volt. Ha belegondolunk, hogy az Egyesült Államokban még ma is mekkora kolóniákat alkotnak az Amisok. Vagy gondoljunk a magyarországi barokk korban jelen lévő habánokra (hutteritákra). Országról országra vonulva, zárt közösségekben, a többiektől elszeparálva, szigorú törvények szerint, józanul élték életüket. Ráadásul nagy a száma azoknak is, akik keresztyénként, az emberek között járva-kelve, hasonló normák szerinti életre rendezkednek be. Az ígéret földjén pedig megpróbáltak beleszólni a törvényhozásba helyi és országos szinten is.

A fent idézett cikk azt a kérdést feszegeti: valóban nemes cselekedet és próbálkozás volt egy egész országban bevezetni az alkohol tilalmat (1920-ban) vagy csak egy naiv kísérlet? Vannak pro és kontra érvek. Érdemes utána olvasni, izgalmas téma.

Minden esetre a szociális-kommunisztikus kísérletek (az Egyesült Államok 1800-as éveiben) kérdése felcsigázta érdeklődésemet a téma iránt. így az antikváriumban olcsón megvettem a fenti könyvet (Derűvölgy románca), feltétlenül beszámolok róla a későbbiekben.

(És ne felejtsük el: “a kohol mérög” – ahogy Göreg Gábor bíró úr mondja.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/05/25 hüvelyk Történelem

 

Címkék: , , , , , ,