RSS

Csirmaz Lívia címkéhez tartozó bejegyzések

Azok a vénák – folytatás

Már korábban beszámoltam arról, hogy a kollégák közül többen is foglalkoznak írással, ami nem merül ki egy blog vezetésében, hanem novellák, szösszenetek, sőt regények is születnek.

Egy újabbat hadd közöljek most itt:

Csirmaz Lívia: Nyegle Elek

„Szende doktornőnek ez a napja is úgy kezdődött mint eddig bármikor: végigtapogatta, nyomkodta, hallgatta azt az 50 beteget, akik a várakozás hosszú óráiban kellőképpen elrémisztették, kioktatták egymást, vagy éppen jól összevesztek a bekerülés sorrendjét illetően. Kinyújtóztatta elgémberedett derekát.

– Egy kicsit lazítok, míg az asszisztensnő ebédel. – gondolta, és épp a cipőjét készült levenni, mikor erélyes kopogtatás hallatszott.

„Ki a fene lehet az?” – gondolta, mert ilyen csúnyát ki nem ejtett volna a száján, ez elképzelhetetlen volt. Valaki ugyan hallani vélte, hogy egyszer azt mondotta a doktornő, hogy „A kakas csípje meg!”, de ez valószínűleg rágalom.

Az ajtóban egy magas, nagydarab fiatalember állt.

…”

A teljes írás olvasható: itt (klikk)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/09/16 hüvelyk Emberek, Kórház és a szakma, Vélemény

 

Címkék: , , , ,

Azok a vénák

Jó, ha jó vénája van a betegnek. Könnyű tőle vért venni. Ehhez persze olyan asszisztensnő kell, aki jól meg tudja szúrni a vénát. Ügyes, gyakorlott kéz nagy segítség és a beteg is hálás, ha nem kell összeszurkálni, hogy lejöjjön az a pár cső vér a vizsgálatokhoz.

De az asszisztensnőnek is lehet jó “vénája”. Ha ez “írói véna”, akkor különösen hasznos. Az egészségügyben is vannak, akik írnak. Van aki sci-fi-t, ahogy arról beszámoltam: itt (klikk). Most egy másik kollégámat hadd idézzem. 2007-ben együtt indítottuk be az immunológia szakrendelést a kórházban: én voltam az orvos, ő pedig az asszisztensnő. Most tudtam meg, hogy jó humorral rövid történeteket is megkomponál az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján. Az alábbi történet szereplői fiktív személyek, de mélyen merít a valóságból.

Csirmaz Lívia: Wölgyessy

“Dr. Wölgyessy-Neurotich Virgulina kipirult arccal és két szatyorral a kezében roskadt le a zsúfolt váróteremben.

Prof. Dr. Patientius
lélekbúvár

– Ez az én emberem, végre rátaláltam! – sóhajtott fel Wölgyessy-Neurotich Virgulina (továbbiakban csak egyszerűen Virgulina) és levendulás keszkendőjével végigsimított gyöngyöző homlokán. Virgulina a doktori címet apjától vette át, aki a boldog emlékezetű Miksa császár jogi tanácsadója volt – mint tudjuk, igen rossz lehetett –, viszont neki sikerült egy lélekvesztővel hazatérnie Mexikóból.

A mult merengéseiből egy női hang rázta fel: az asszisztensnő beszólította, ő következett!

…”

A teljes írás .pdf formátumban olvasható: itt (klikk).

 

Címkék: , , , , , , ,