RSS

Ars fatalis címkéhez tartozó bejegyzések

Fatal error occured…

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról...

Benyák Zoltán megdöbbentő meséje az ezredfordulóról…

Vagyis kék halál. Az emberiség kék halála… Ez jutott eszembe, amikor Benyák Zoltán könyvének csúcspontjánál együtt izgultam a “világmegmentő” főszereplővel, a világcsavargó Anton Pallal. (Stílszerűen a könyvet repülőgépen ülve fejeztem be, így az élmény még katarktikusabb volt.)

Az Ars fatalis ugyanis brutális. De ne ijedjen meg senki, nem horror-történetről van szó, az erőszak is csak művészi fokon és a megfelelő helyen (ahova pedig nagyon kellett) üti mellbe az olvasót. A brutális szót itt most a történet magával ragadó voltára és megdöbbentő hatására értem.

Benyák Zoltán már a második kategóriába került be a bejegyzéseim közé: “Történelem” (A háború gyermeke c. könyvével) és “Magyar nyelv és irodalom”. Ez utóbbiba pedig igen vastagon. Évtizedek múlva is emlegetett (általam biztosan) műről van szó. Magasan kiemelkedik mai, ponyvával (…árnyalata) elárasztott könyvpiacunk darabjai között. Újszerű, meseszerű, mégis az emberek érzelmeinek, álmainak valós ábrázolója.

Az üveggolyó az isztambuli bazárban, a krónikus-elmerehabilitációs intézet pincéjében kockázó testvérpár vagy éppen az emlékeket gyűjtő figura a hűtőházban, valahol Szerbiában… nem is sorolom. Olyan karakterek ezek, olyan emberi, de mégis futurisztikus alakok, akik mintha velünk élnének vagy éppen bennünk, a vágyainkat testesítik meg. A pozitív és negatív hősök, vagy éppen ezen figurák motivációjának az utolsó lehetséges percig történő lebegtetése izgalmassá teszi a regényt, sőt, nagyon izgalmassá. Azok pedig, akik a szerző kortársai vagyunk (+-10 év) pontosan értjük azokat az utalásokat, amelyek saját, élő történelmünk főbb momentumaihoz kapcsolódnak.

A könyvet a szerzőnek kijáró igazán nagy tisztelettel ajánlom a kedves olvasó figyelmébe! Nekünk, harmincas, negyvenes, ötveneseknek kötelező olvasmány, alapmű! – Ars fatalis (a moly.hu-n), még akkor is, ha a világnézetét alapvetően nem osztom. Isten nem kockázik! Csak Fekete és Fehér, ebben a mesében.

PS: még valami! Ezt a regényt el tudnám képzelni filmen. Nem lenne könnyű megvalósítani, de magyar lenne és Közép-Európában biztosan sikeres. Igazi művész film kerekedne, a szó pozitív értelmében.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/08/03 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Nyilas Dzseffri sokat játszott a Catannal!

Ezennel kijelentem, hogy nagyon gyanús hasonlóságot vettem észre egy doboz és egy könyvborító között, amiből arra a következtetésre jutottam, hogy Jeffrey Archer túl sokat játszott a Catan telepesei című játékkal. Na jó, ez csak vicc volt! Valószínűleg a könyv borítójának dizájnere retinájába éghetett bele túlságosan a színvilág. Mindig is mutatós volt a piros fekete kombináció, pláne, ha a naplementét is hozzávesszük. Van hangulata:

Mintha ráöntötték volna!

Mintha ráöntötték volna!

(Hát akkor pár szót a játékról: a Catan telepesei egy nagyon élvezetes társasjáték. Nagycsaládosoknak kifejezetten ajánlott, mert jó, ha legalább négyen játsszák. Kereskedni kell kővel, téglával, birkával, búzával, fával. Közben utat, falut, várost építeni. A rabló is új mezőre lép, új prédára csap rá, ha a dobókockákkal dobott számok összege hét.)

De most inkább a könyvről:

Jeffrey Archer híres íróvá vált, egész sorozatai jelennek meg. Az Only Time Will Tell is egy családregény első kötete (magyarul megjelent Majd az idő eldönti címmel). A könyvhöz úgy jutottam hozzá, ahogyan annak idején a Carlos Ruiz Zafón könyvhöz (bejegyzés itt), egyszerűen a repülőtéren vettem. Érdemes kihasználni a külföldi szakmai konferenciákon egyébként is felpörgetett nyelvtudást arra, hogy valami irodalmat “külföldiül” olvassunk. Pláne, hogy jelen esetünkben (angol szerző révén) az eredetit vehettem kezembe, a tranzitban és a levegőben töltött idő pedig nem vesztegethető el!

A magyar fülszöveg jól visszaadja a könyv lényegét, ezért én most inkább néhány érdekességet emelnék ki, ami talán felkelti a regény iránti érdeklődést:

1. Részlet: ‘Who painted it?’ asked Harry, coming to Deakins’s rescue. / ‘László,’ replied Mrs Barrington. ‘Why do you ask?’ / ‘Because I was wandering if the portrait of the gentleman in the hall might be by the same artist.’ […] ‘…also painted by László.’

Azon gondolkoztam, hogy ki lehet (ha találkozok Jeffrey Archerrel megkérdezem) ez a magyar nevű festő és arra jutottam, hogy Philip de László a legvalószínűbb… http://en.wikipedia.org/wiki/Philip_de_L%C3%A1szl%C3%B3
Ha valakinek van jobb ötlete, akkor várom a javaslatokat. A fenti jelenet egyébként csak egy apró momentum a könyvben, igazán nagy jelentősége nincs. A magyar név keltette fel érdeklődésemet.

2. Részlet: ‘Your mother must be an admirer of Oscar Wilde.’

Ippeg Benyák Zoltán Ars fatalis c. könyvét olvastam megelőzően. Szenzációs műnek tartom, fogok róla írni egy bejegyzést. Megkockáztatom, hogy a Benyák könyv angol fordítása is bestsellerré válna, mint Jeffrey Archer művei. Nos, ő is emlegeti Oscar Wilde-ot, aki a XX. század első felére híressé-hírhedtté vált. Mindketten jól és remek kontextusban időzítik a híresség nevét.

3. Részlet: ‘You’re going to have to face that problem all your life, Harry,’ said Old Jack. ‘The English are the biggest snobs on earth, and most of the time without reason. The lesser the talent, the bigger the snob, in my experience…’

Ennek a kijelentésnek az első felével nem értek egyet, mert szerintem mindenütt vannak sznobok (bőven). A magyarázat viszont örök érvényű: less talent big snob…

4. Részlet: He turned the page to find a photo of King Edward VIII, enjoying a yachting holiday in the Mediterranean. Standing by his side was an American woman called Mrs Simpson.

A történet abban az időszakban játszódik, amikor A király beszéde c. film. Bizony előkerül a király körüli botrány a regényben, de csak érintőlegesen. Ez úton ajánlom a filmet ismét, ahogy azt már korábban megtettem: ebben a bejegyzésben.

Összefoglalva: a könyv olvasható és olvasmányos. Bár vannak benne időnként a sztori kedvéért erőltetett részek, illetve néhány karakter kőbevésett jellemmel bír, ami kiveszi a feszültséget és mesterkéltté teszi őket. Egyszer jó volt elolvasni, a második részt nem fogom, mert a Cliftonokból és Barringtonokból elég volt ennyi.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013/04/23 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , ,