RSS

Zaire címkéhez tartozó bejegyzések

Nem várta meg a századik évfordulót…

Már régen nem ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját. Jól emlékszem, hogy élveztük annak idején az 1980-as években a márciust, nemcsak a 15-i szünet, hanem a március 21. programok miatt is. Nem kellett tanulni! Ha jól számolom, akkor idén volt a 95. évforduló (1919. március 21. az eredeti dátum). Sajnos az idei március 21-e is bevonul valamilyen szinten a történelembe, legalábbis a járványok történelmébe. Hiszen idén is kitört valami, nem várva meg a magyar munkásmozgalmi történelem híres vagy éppen hírhedt nagy napjának 100. évfordulóját, 2014. március 21-én Guinea Egészségügyi Minisztériuma jelentette az ebola járvány kitörését.

Bár jelenleg magam és családom Afrikában tartózkodom (Zambia), majdnem olyan messze vagyunk az ebolás góctól, mint Magyarország (kb. 4500km), mégis talán könnyebben szembejön itt ennek a vírusnak a lehetősége. Ennek az oka az, hogy az egyik szomszédos országban is kitört egy ebola járvány, aminek nincs összefüggése a nyugat-afrikai esetekkel. A Kongói Demokratikus Köztársaságban (DRC – Democratic Republic of Congo) felkészültebben várták az eseteket. Nem véletlenül, hiszen 1976-ban éppen Zaire (ma DRC) területén írták le először a betegséget és fedezték fel a vírust. A július 26-án kitört járvány pedig már a 7. ebben az országban. Ezek közül az egyik – évekkel ezelőtt – az ország déli részében jelentkezett, ami ide (Zambia észak-nyugati csücskéhez) mindössze kétszáz kilométer.

Ezért aztán a Zambiai egészségügyi kormányzat is készül. Másfél hónappal ezelőtt Lusakában vette elő a témát egy professzor, amikor elmondta, hogy 5 különböző teszt áll rendelkezésre ott, a fővárosban. Néhány nappal ezelőtt pedig a telefonszámmal regisztrált orvosok kaptak a minisztériumból sms-t, hogy ha lázas, véres hasmenéses eset hátterében felmerül az ebola, akkor azonnal jelenteni kell. Itt, Kalene Hillben is előkerült a kérdés, mi van, ha Jimbe (határátkelőhely) felől megjelenne egy beteg? Fejvesztve menekülne mindenki, vagy a hivatásunknak megfelelően folytatnánk-e a munkát? Persze a kérdés nem ilyen éles, hiszen a kongói góc is több mint 1000 km ide, ami Afrikában, szárazföldön óriási távolság. Ennél most Dallasban is könnyebb elkapni az ebolát, mint itt, Afrika szívében.

A CDC, vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

A CDC (Center for Disease Control and Prevention), vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

Még augusztusban azt mondták a szakemberek, hogy az ebola kórházi, vagyis nosocomialis terjedésének esélye minimális az USA kórházaiban (cikk olvasható itt), vagyis “The risk for nosocomial transmission is also low because of high infection control standards in US hospitals.” Ennek ellenére a szeptember 28-án megbetegedett, aztán október 8-án elhunyt ebolás beteg környezetében úgy tűnik, már a második egészségügyi dolgozó kapta el a megbetegedést (Index cikk itt). Be kell vallanunk, ennek az oka mondjuk tényleg nem az USA szigorú szabályainak be nem tartásában keresendő, hanem egyszerűen benézték az esetet akkor, szeptember 26-án. Hiszen amikor az a bizonyos beteg először ment kórházba a láz miatt, akkor szépen hazaküldték és csak 28-án vették komolyan a panaszait, az utazási anamnézisét és különítették el, vagyis két nappal később. Általában egyébként ez okozza a bajt a fejlett egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban: bár a szabályok jók, ha az ember nem gondol egy betegségre az első ellátás szintjén, akkor hiába a szabályok. Emlékezetes számomra, annak idején, amikor a brazil fiatalember jelentkezett az egri kórházban… ő lett az első igazolt H1N1 Magyarországon 2009. májusának végén. Ott sem sokon múlott a dolog, gyakorlatilag a sürgősségin (SBO) dolgozó kiváló kollégában merült fel a lehetőség és indultak el a vizsgálatok. Ezért jó, ha a sürgősségi osztályokon dolgozó szakemberek széleskörű ismeretekkel bírnak.

Visszatérve a fekete kontinensre: Afrika már csak ilyen ország. Számtalan fertőző betegség olvasztótégelye. Hiszen a nyugat-nílusi vírus (WNV – West Nile Virus 1999-2000 tájékán került New Yorkba) is erről a kontinensről került át: sosem felejtem el a továbbképzést Ausztriában, 2002-ben, amin az amerikai professzor elmesélte, hogyan döbbentek rá, hogy mitől szaporodnak az agyvelőgyulladásos esetek (azóta persze Magyarországon is rendszeresen előfordul). Vagy éppen újabban a Chikungunya vírus okozza emberek halálát, szintén az Egyesült Államokban, vagyis távol Afrikától. Nem véletlenül adta a Medscape c. orvosi online szaklap az “Out of Africa, at Our Front Door” (Afrikán kívül, a bejárati ajtónk előtt) címet a késő nyári-őszi szezonban jelentkező vírusfertőzésről szóló cikkének. A vírus először Dél- és Közép-Amerikába került át és onnan hurcolják be az USA-ba. Így aztán az utazóknál láz esetén a malária és a dengue (ejtsd: dengi) mellett most már ennek is fel kell merülnie. Aki pedig Nyugat-Afrikában jár, annál az ebola is kérdéses. Nem véletlenül vezetik be először a Heathrown (London) a szűrést, majd kiterjesztek valószínűleg a Gatwickre is. Egyébként a Lusakai reptéren szeptember elején is hőkamerával nézték a Zambiába belépő utasok testhőmérsékletét… nem akadtunk fel a szűrőn.

A misszionáriusok egyébként, akikről korábban megemlékeztem (Igen, ez az a bizonyos vírus), mindketten meggyógyultak, de sajnos a spanyolok elhunytak és legutóbb Lipcsében az 56 éves ENSZ alkalmazott életét sem sikerült megmenteni. Ennek oka, hogy bár korszerű intenzív ellátással csökkenthető a halálozási arány, de sok múlik azon, időben kap-e kezelést a beteg és alapvetően milyen állapotban van. Gyógyszer sajnos van is, meg nincs is. Mert létezik ugyan nukleozid-analóg, ami egy bizonyos enzimet (S-adenozilhomocisztein hidroláz) gátolva hatékony, de jó lenne 2-3 napon belül megkapnia a betegnek, hogy hasson, meg talán az interferon-béta, hyperimmunglobulin, monoklonális antitest hatékony és még egy-két egyéb gyógyszer kipróbálás alatt van, de ezek nem olyanok, hogy az ember bekapja mint az aszpirint és aztán “kiizzad az éjszaka” és meggyógyul. Az ebola ebben az esetben nem az a bizonyos vírus… mint a nátha.

Nyilván, sokat fog dobni a járvány elleni küzdelemben, ha jól működő vakcina lesz a szakemberek kezében. Az események ekörül is felgyorsultak, hiszen tesztelik az USA-ban, Nagy Britanniában, Gambiában, Maliban és talán Nigériában is (cikk az oltással kapcsolatban). De nem csak a kutatókon és a hatóságokon fog múlni a dolog, hanem azon is, hogy mennyire sikerül meggyőzni az embereket ott, Nyugat-Afrikában az alkalmazásáról. Valószínűsítem, hogy ennél a vírus gyorsabb lesz, így az esetek még jó darabig szaporodni fognak.

Reklámok
 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/16 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Magyar László és a miazmák

1985-ös kiadás

Magyar Lászlóról már írtam az Ismét a lundákról c. bejegyzésben, mert ő volt az első magyar, aki kapcsolatba került velük. Említettem még a A csecselégy… c. bejegyzésben, hogy a rabszolgakereskedelemmel is találkozott 1848-ban. Íme, további érdekes részlet a Magyar László afrikai utazásai c. könyből:

“Ponta de Lenha (erdőfok) mint már említettem, egy nevezetes emporiuma a rabszolga-kereskedésnek Dél-Afrikában. A Zaire (Kongó) éjszaki partján mintegy 70 teng. mfdre felfelé a torkolatjától, egy alacsony; mocsáros és a folyam által csaknem mindig elöntött, sűrű erdőség közepett, bambuval épített mintegy 40 emeletes házból áll. – E vidék klímája öldöklő minden európaira nézve és csak a nagy nyereségvágy miatt veszélyeztetik életüket az itt-tartózkodó fehér rabszolgakereskedők, mert általában európai ember bár erős testalkotással bír is, itt három esztendőnél tovább nem élhet. A mindig nedves, iszapos föld borítva van sötét erdőkkel, melyekből a forró aequatori napsugarak által főzetve, szüntelenül gözölg ki az életrontó miaszma; ide járol még ezen demoralizált embereknek általános életmódja, mely kizárólag evésből, ivásból és paráznaságból áll.”
—Amikor Magyar László Afrikába utazott (1840-es évek vége), akkor még Robert Koch kisfiúként rúgta a labdát Clausthalban, Alsó-Szászországban. Így az emberiség nem ismerte a fertőző betegségek eredetét. Sok infekciós kórképet (fertőző betegséget) a kipárolgásoknak, kigőzölgéseknek, a miazmáknak tulajdonítottak. Erre gondolt Magyar László is 1848-ban, amikor idhaza dúlt a szabadságharc, ő pedig Afrika dzsungelében tette felfedezéseit.

Egy másik, érdekes részlet:

“Több kanyargó patakok öntözik a földet, melyek szelíd hömpölygéssel viszik tiszta vizüket a zavaros Zaire (Kongó) folyamba; a mindíg zöldellő fák lombjain a különféle színű éneklő madaraknak szakadatlan koncertje vala hallható. A lég közel levő folyamtól mérsékelve levén, mondhatom, ezen vidék egy kies kerthez hasonlított, ide járult még a lakosoknak békés és nyájas külseje, kik csoportonként engemet környezve, szüntelen kiálták: ‘Evoe kindele‘ (Nézd a fehér embert!).”
“Kindele…” érdekes újra olvasni a kifejezést, ami fehér embert jelent. Kalene közelében is hasonlóan kiabálnak a néger gyerekek: Chindeli, chindeli… (Fehérek, fehérek!). Furcsa volt annak idején hallani (írtam róla itt). Milyen sértő lenne az utcán kiabálni, hogy: Fekete, fekete…

Ezzel kapcsolatosan a múlt héten (a DHC-n) hallottam egy történetet. Egyik előadónk (Maureen Wilkinson professzorasszony) 1988-ban Kenyában járt. Egy szafarin, az egyik este a tűznél az egyik amerikai fiatalemberrel ültek, akit a becenevén csak Barrynek szólítottak. Ő arról beszélt, hogy milyen nehéz feketének lenni a fehérek között. Maureen férje pedig arról tette bizonyságot, hogy misszionáriusként milyen nehéz fehérnek lenni a feketék között. Évekkel később tudták meg, hogy Barry teljes neve Barack Obama, aki aztán az USA elnöke lett.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/02 hüvelyk Afrika, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,