RSS

Kongó címkéhez tartozó bejegyzések

Magyar-lunda nyelvrokonság

…nem létezik és természetes, hogy nincs közvetlen, vagy éppen szoros nyelvrokonság a kettő között, csak annyi, amennyi minden más nyelvben közös lehet. Vannak benne invenciózus fordulatok, néhány kifejezés hasonlóan hangzik. A távolság óriási, nemcsak sok ezer kilométer, de évszázadok és egy tenger, nem is beszélve a Szaharáról és az Egyenlítőről, hiszen Lundaország ma Zambiában, Kongóban és Angolában, darabjaiban létezik csak (írtam róluk itt).

Hadd hozzak azért két példát a hasonlóságra, ami meglepett:

IGEN: Az ‘igen’ és az ‘enga’ (lundául igen) szót hallva, nyilván közelebbinek tűnik, mint például az angol ‘yes’.
NEM: A ‘nem’ és a ‘nehi’ (lundául nem) szintén közelebbi hangzásúnak tűnik, mint például a ‘no’.

Érdekes a másik példa is:

cassava-makamba

Manióka liszt (cassava), ami a lunda emberek (de egész Afrikában) között nagyon népszerű eledel. Ebből készül az nshima. Szóval, amikor ‘kudya’, akkor ezt a makamba-t készítik el és eszik.

Ha megkérdezünk egy lunda embert: Tud-e enni? Akkor így hangzik: Muna kutwesha kudya? Amiben a kudya (kiejtve: kudá – mint az orosz hová). A válasz úgy fog hangzani: ‘Kudya nakudya’. Ebben a kifejezésben a főnévi igenevet vagyis az “enni” igét használják megerősítésként. Szó szerinti fordításban: Enni eszek. Milyen érdekes, hogy bár ritkán, de magyarban is használjuk ezt a megerősítést: – Eszik eleget? – válasz – Hát, enni eszek! (Ugyanígy: inni iszok – lunda: Kunwa na kunwa.)

A lunda nyelvben egyébként sokkal több “rag”-ot használnak, amit nemcsak a szó gyökere után, hanem elé és még közbe is beszúrnak (prefix, inflix, suffix). Ezért aztán extrém hosszú szavak jönnek létre. Rendkívül megnehezítik a szótározást, hiszen a szó elejéről először (lehetőleg a nyelvtan átfogó ismeretében) le kell vágni a prefixeket, aztán kiderül, hogy milyen betűvel is kezdődik a szó.

Egyik kedvenc példám erre a Tumina (Dícsérő énekek) c. keresztény énekeskönyvben van. A “By Christ redeemed” c. angol ének lunda szövegében van a szó: “Nichakenzayi” – ami azt jelenti: Amíg ő eljön… (Jézus Krisztus visszajövetelére utalva). Nos ebben a szóban a tőből is csak három betű marad: …nza… és az ige eredetileg inza, vagyis jönni (kwinza a főnévi igenév). A Ni-cha-k-e- és yi a végén mind módosítanak valamit. Ilyen ez a lunda nyelv.

Másik példa egy jó hosszú szó, ami egy egész mondatot tartalmaz: “nakumukalakelanga”. Nos szedjük szét ezt a jó hosszú szót is: “na-ku-mu-kalakala-nga”, ahol az ige: kalakala, azt jelenti dolgozni, munkálkodni, tenni. Mivel változik, ezért “na-ku-mu – kalakela – nga”. Na – teszem, ku és a végén nga, hogy rendszeresen (örökké, állandóan), meg még a mu, ami talán tárgyasítja (?), vagyis valakinek az akaratát tenni, amihez döntéssel jutottam el. Huh… hát ez jó bonyolult. Ezért inkább megmutatom, honnan vettem a példát:

“Nakumukalakelanga Nzambi”, angol fordítása: “I have made a decision to do God’s will forever.” Magyarul: “Eldöntöttem, Isten akaratát teszem örökké.” Lundában két szó, magyarul öt szó, angolul 10. Ilyenek ezek a nyelvi különbségek. Bár minden ember úgy döntene (és minden nyelven elmondanák), hogy követi Isten akaratát az életében.

De lássuk a példamondatunk forrását! A Kalane Mission Hospitalnak – ahol éppen dolgozok – a nevében is benne van, hogy missziós kórház, ezért időnként a rádióból (akár a műtőben is, ha a munkát nem zavarja) keresztény énekek szólnak. Így hallottam meg egy olyan lunda éneket (aminek a fele angol), ami nagyon sok embernek megtetszett, igazi sláger lett belőle még vagy 7-8 évvel ezelőtt. Utána kérdeztem, hogy mi ez a dal, s kiderült, hogy a címe: Ami mu umi wami (Az én életemben…). Íme a teljes szöveg, ami angolul kezdődik, a refrén lunda:

In that old house once lived an old lady. /Abban az oreg házban élt egy idős asszony./
She told stories about the way life was so hard to cope. /Történeteket mesélt arról, hogy az élet útjával milyen nehéz volt megbírkózni./
At the end of the story /A történet végén…/
I could see tear running from her eyes. /…láthattam, ahogy könny csordult a szeméből./
I could hear her saying: /Hallhattam, ahogy azt mondja:/

Refrén:

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

(Ismétlés)

Now I know I wasn’t there in her old days. /Most tudom, hogy nem lehetek ott idős napjaiban./
But I see myself going through the same road /De látom magam menni ugyanazon az úton/
And I hear myself saying: /És hallom, ahogy magam is mondom:/

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

A dalt megtaláltam a YouTube-on. Íme, meghallgatható. Érdekessége a videónak, hogy abban egy asszony halála is látható. A haláleset körül az emberek gyásza nyilvánvaló. Igen, itt valóban így gyászolnak és siratnak az emberek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/30 hüvelyk Afrika, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Nem várta meg a századik évfordulót…

Már régen nem ünnepeljük a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját. Jól emlékszem, hogy élveztük annak idején az 1980-as években a márciust, nemcsak a 15-i szünet, hanem a március 21. programok miatt is. Nem kellett tanulni! Ha jól számolom, akkor idén volt a 95. évforduló (1919. március 21. az eredeti dátum). Sajnos az idei március 21-e is bevonul valamilyen szinten a történelembe, legalábbis a járványok történelmébe. Hiszen idén is kitört valami, nem várva meg a magyar munkásmozgalmi történelem híres vagy éppen hírhedt nagy napjának 100. évfordulóját, 2014. március 21-én Guinea Egészségügyi Minisztériuma jelentette az ebola járvány kitörését.

Bár jelenleg magam és családom Afrikában tartózkodom (Zambia), majdnem olyan messze vagyunk az ebolás góctól, mint Magyarország (kb. 4500km), mégis talán könnyebben szembejön itt ennek a vírusnak a lehetősége. Ennek az oka az, hogy az egyik szomszédos országban is kitört egy ebola járvány, aminek nincs összefüggése a nyugat-afrikai esetekkel. A Kongói Demokratikus Köztársaságban (DRC – Democratic Republic of Congo) felkészültebben várták az eseteket. Nem véletlenül, hiszen 1976-ban éppen Zaire (ma DRC) területén írták le először a betegséget és fedezték fel a vírust. A július 26-án kitört járvány pedig már a 7. ebben az országban. Ezek közül az egyik – évekkel ezelőtt – az ország déli részében jelentkezett, ami ide (Zambia észak-nyugati csücskéhez) mindössze kétszáz kilométer.

Ezért aztán a Zambiai egészségügyi kormányzat is készül. Másfél hónappal ezelőtt Lusakában vette elő a témát egy professzor, amikor elmondta, hogy 5 különböző teszt áll rendelkezésre ott, a fővárosban. Néhány nappal ezelőtt pedig a telefonszámmal regisztrált orvosok kaptak a minisztériumból sms-t, hogy ha lázas, véres hasmenéses eset hátterében felmerül az ebola, akkor azonnal jelenteni kell. Itt, Kalene Hillben is előkerült a kérdés, mi van, ha Jimbe (határátkelőhely) felől megjelenne egy beteg? Fejvesztve menekülne mindenki, vagy a hivatásunknak megfelelően folytatnánk-e a munkát? Persze a kérdés nem ilyen éles, hiszen a kongói góc is több mint 1000 km ide, ami Afrikában, szárazföldön óriási távolság. Ennél most Dallasban is könnyebb elkapni az ebolát, mint itt, Afrika szívében.

A CDC, vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

A CDC (Center for Disease Control and Prevention), vagyis az USA népegészségügyi-járványügyi hivatalának honlapján jól követik az eseményeket

Még augusztusban azt mondták a szakemberek, hogy az ebola kórházi, vagyis nosocomialis terjedésének esélye minimális az USA kórházaiban (cikk olvasható itt), vagyis “The risk for nosocomial transmission is also low because of high infection control standards in US hospitals.” Ennek ellenére a szeptember 28-án megbetegedett, aztán október 8-án elhunyt ebolás beteg környezetében úgy tűnik, már a második egészségügyi dolgozó kapta el a megbetegedést (Index cikk itt). Be kell vallanunk, ennek az oka mondjuk tényleg nem az USA szigorú szabályainak be nem tartásában keresendő, hanem egyszerűen benézték az esetet akkor, szeptember 26-án. Hiszen amikor az a bizonyos beteg először ment kórházba a láz miatt, akkor szépen hazaküldték és csak 28-án vették komolyan a panaszait, az utazási anamnézisét és különítették el, vagyis két nappal később. Általában egyébként ez okozza a bajt a fejlett egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező országokban: bár a szabályok jók, ha az ember nem gondol egy betegségre az első ellátás szintjén, akkor hiába a szabályok. Emlékezetes számomra, annak idején, amikor a brazil fiatalember jelentkezett az egri kórházban… ő lett az első igazolt H1N1 Magyarországon 2009. májusának végén. Ott sem sokon múlott a dolog, gyakorlatilag a sürgősségin (SBO) dolgozó kiváló kollégában merült fel a lehetőség és indultak el a vizsgálatok. Ezért jó, ha a sürgősségi osztályokon dolgozó szakemberek széleskörű ismeretekkel bírnak.

Visszatérve a fekete kontinensre: Afrika már csak ilyen ország. Számtalan fertőző betegség olvasztótégelye. Hiszen a nyugat-nílusi vírus (WNV – West Nile Virus 1999-2000 tájékán került New Yorkba) is erről a kontinensről került át: sosem felejtem el a továbbképzést Ausztriában, 2002-ben, amin az amerikai professzor elmesélte, hogyan döbbentek rá, hogy mitől szaporodnak az agyvelőgyulladásos esetek (azóta persze Magyarországon is rendszeresen előfordul). Vagy éppen újabban a Chikungunya vírus okozza emberek halálát, szintén az Egyesült Államokban, vagyis távol Afrikától. Nem véletlenül adta a Medscape c. orvosi online szaklap az “Out of Africa, at Our Front Door” (Afrikán kívül, a bejárati ajtónk előtt) címet a késő nyári-őszi szezonban jelentkező vírusfertőzésről szóló cikkének. A vírus először Dél- és Közép-Amerikába került át és onnan hurcolják be az USA-ba. Így aztán az utazóknál láz esetén a malária és a dengue (ejtsd: dengi) mellett most már ennek is fel kell merülnie. Aki pedig Nyugat-Afrikában jár, annál az ebola is kérdéses. Nem véletlenül vezetik be először a Heathrown (London) a szűrést, majd kiterjesztek valószínűleg a Gatwickre is. Egyébként a Lusakai reptéren szeptember elején is hőkamerával nézték a Zambiába belépő utasok testhőmérsékletét… nem akadtunk fel a szűrőn.

A misszionáriusok egyébként, akikről korábban megemlékeztem (Igen, ez az a bizonyos vírus), mindketten meggyógyultak, de sajnos a spanyolok elhunytak és legutóbb Lipcsében az 56 éves ENSZ alkalmazott életét sem sikerült megmenteni. Ennek oka, hogy bár korszerű intenzív ellátással csökkenthető a halálozási arány, de sok múlik azon, időben kap-e kezelést a beteg és alapvetően milyen állapotban van. Gyógyszer sajnos van is, meg nincs is. Mert létezik ugyan nukleozid-analóg, ami egy bizonyos enzimet (S-adenozilhomocisztein hidroláz) gátolva hatékony, de jó lenne 2-3 napon belül megkapnia a betegnek, hogy hasson, meg talán az interferon-béta, hyperimmunglobulin, monoklonális antitest hatékony és még egy-két egyéb gyógyszer kipróbálás alatt van, de ezek nem olyanok, hogy az ember bekapja mint az aszpirint és aztán “kiizzad az éjszaka” és meggyógyul. Az ebola ebben az esetben nem az a bizonyos vírus… mint a nátha.

Nyilván, sokat fog dobni a járvány elleni küzdelemben, ha jól működő vakcina lesz a szakemberek kezében. Az események ekörül is felgyorsultak, hiszen tesztelik az USA-ban, Nagy Britanniában, Gambiában, Maliban és talán Nigériában is (cikk az oltással kapcsolatban). De nem csak a kutatókon és a hatóságokon fog múlni a dolog, hanem azon is, hogy mennyire sikerül meggyőzni az embereket ott, Nyugat-Afrikában az alkalmazásáról. Valószínűsítem, hogy ennél a vírus gyorsabb lesz, így az esetek még jó darabig szaporodni fognak.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2014/10/16 hüvelyk Afrika, Kórház és a szakma

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Lunda kézikönyv – kifejezésekkel teli – magyarítva

A Lunda birodalom LUNDA STATE jelzéssel Afrika szívében található

A Lunda birodalom LUNDA STATE jelzéssel Afrika szívében található (Jeff Israel térképe – forrás Wikipedia)

A Lunda birodalmat, vagy más néven Lunda királyságot egy Mwata Yamvo nevű uralkodó alapította hódításaival valamikor a XVI. században, a jelentős afrikai gyarmatosítások ideje előtt. Az ország gyors fejlődésnek indult. Ezért a területet Lunda-országként is emlegetik, de ez a “Lundaland” kifejezés nem keverendő össze egy svéd területtel és zenekarral ugyanezen a néven. Adminisztratív szempontból a XX. század elején került véglegesen felosztásra. Ma a lundák közül félmillióan Angolában élnek, 750 ezren a Kongói Demokratikus Köztársaságban és kb. 200 ezer Zambia területén. Igen, ez a legutóbbi szétszakítás akkor történt, amikor a mai politikai határokat meghúzták. De persze ez nem jelentett teljes szétszakítottságot, hiszen az országhatárokon van még átjárás, a lunda nyelvet pedig a kis falvakban nem helyettesíti a hivatalos nyelv. Pedig ha megnézzük az eredeti Lunda-országot, ma van legalább három európai hivatalos nyelv arra felé. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Angola portugál fennhatóság alá tartozott, a hivatalos nyelv a portugál. A Kongói Demokratikus Köztársaság déli része korábban Zaire néven létezett (Belga Kongó), a hivatalos nyelv a francia. Zambia pedig Észak-Rodézia néven az angolok befolyása alatt állt, itt a hivatalos nyelv az angol. Szükség is van ezekre a nyelvekre, hiszen például Zambiában 72 nyelv ill. nyelvjárás van.

Az angol-magyar-lunda kézikönyv (2014)

Az angol-magyar-lunda kézikönyv (2014)

A lunda emberek különösen közel állnak hozzám, hiszen jó néhányat megismertem 2011-ben. Akkor egy kis angol-lunda kézikönyv (inkább füzet) segített abban, hogy legalább néhány kifejezést megtanulhassak és használhassak. Nagyon nagy segítség egy ilyen kifejezéseket tartalmazó szótár – nyelvkönyv.

Részlet a szerzők előszavából: “Ennek a kézikönyvnek az ötlete akkor merült fel, amikor két hetet Paul Fisherrel lundát tanulva töltöttünk a Hillwood Farmon és a helyi lakosokkal gyakoroltuk az újonnan tanult nyelvet. Erős volt a vágy bennünk, hogy a Lunda néppel kommunikálni tudjunk, azokkal az emberekkel, akiknek Kaleneben szolgáltunk és jelentős hátránynak éltük meg, hogy nem beszéljük a nyelvet. […] Imádkozunk, hogy ezt a kis könyvet Kalene személyzete használja a jövőben is – de bátorítunk benneteket, hogy töltsetek időt a Lunda emberekkel és fedezzétek fel különleges kultúrájuk finomságait. Ha így tesztek, akkor nemcsak személyesen gazdagodtok de az általatok a kalene-i betegek részére biztosított ellátás is jóval magasabb színvonalú lesz.”–Christopher és Emma Houlden

A magyarított változat (a szerzők engedélyével készült a fordítás) letölthető a bal oldali képre vagy erre a linkre kattintva.

De nem én vagyok az első és remélem nem is az utolsó magyar, aki közelebb kerülhetett a lunda néphez. Több mint 150 évvel megelőzött egy magyar Magyar. Az utazót Magyar Lászlónak hívták és a XIX. század nagy afrikai utazója volt. Nemcsak utazott, de mivel valamelyik törzsfőnök leányát is feleségül vette, még igazi afrikaivá is vált. Őróla olvashatjuk:

“Biében megtelepedve tervezte megismerni Lunda-országot, vagy amint nevezni szokták: a Muata Jamvó birodalmát. (A lunda egy bantu törzs Zairéban — a 16. században hatalmas birodalmuk volt a Kongó-medencében. A Muata Jamvó az uralkodó megnevezése volt.) […] Magyar László ezen az útján felfedezte a Kongó és a Zambézi folyók vízgyűjtő területét, és a Kasai folyót követve augusztus vége felé érte el útja talán legészakibb pontját, Yah Quilem városát. 1851. május végén indult vissza Biébe. Útját úgy irányította, hogy felkeresse Kabebét, a rettegett uralkodó, Muata Jamvó (ez a Mwata Yamvo ki tudja hanyadik leszármazotta lehetett a XVI. századi Mwata Yamvonak?) székvárosát. Lunda-ország fővárosának életét, Muata Jamvó barbár pompájú udvarát először Magyar László írta le. Tudósításából derült ki az uralkodó kegyetlensége, aki egész települések lakosságát adta el rabszolga-kereskedőknek a nemesek kivételével, akiket viszont kivégeztetett. Alattvalóit sokszor orr-fül, szeméremtest levágásával büntette. A fejedelmet Magyar 300 felesége között találta — ők voltak a testőrei.” —forrás Wikipedia.

Ha valaki nyomtatásban is szeretné olvasni, használni az angol-magyar-lunda kisszótárat, akkor A6-os (A6-link) vagy A5-ös (A5-link) méretben kinyomtathatja. Egy kis puzzle, de a vágások és sorbarendezés után összetűzhető és valódi zsebkönyv vagy kézikönyvként használható. Ugyanakkor had használjam ki az alkalmat, hogy megemlékezzek Paul Fisherről (Walter Fisher unokájáról), akit a fenti idézetben emlegettek: 2011-ben még lehetett tőle tanulni, sajnos 2014 év elején hunyt el.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2014/06/20 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Magyar László és a miazmák

1985-ös kiadás

Magyar Lászlóról már írtam az Ismét a lundákról c. bejegyzésben, mert ő volt az első magyar, aki kapcsolatba került velük. Említettem még a A csecselégy… c. bejegyzésben, hogy a rabszolgakereskedelemmel is találkozott 1848-ban. Íme, további érdekes részlet a Magyar László afrikai utazásai c. könyből:

“Ponta de Lenha (erdőfok) mint már említettem, egy nevezetes emporiuma a rabszolga-kereskedésnek Dél-Afrikában. A Zaire (Kongó) éjszaki partján mintegy 70 teng. mfdre felfelé a torkolatjától, egy alacsony; mocsáros és a folyam által csaknem mindig elöntött, sűrű erdőség közepett, bambuval épített mintegy 40 emeletes házból áll. – E vidék klímája öldöklő minden európaira nézve és csak a nagy nyereségvágy miatt veszélyeztetik életüket az itt-tartózkodó fehér rabszolgakereskedők, mert általában európai ember bár erős testalkotással bír is, itt három esztendőnél tovább nem élhet. A mindig nedves, iszapos föld borítva van sötét erdőkkel, melyekből a forró aequatori napsugarak által főzetve, szüntelenül gözölg ki az életrontó miaszma; ide járol még ezen demoralizált embereknek általános életmódja, mely kizárólag evésből, ivásból és paráznaságból áll.”
—Amikor Magyar László Afrikába utazott (1840-es évek vége), akkor még Robert Koch kisfiúként rúgta a labdát Clausthalban, Alsó-Szászországban. Így az emberiség nem ismerte a fertőző betegségek eredetét. Sok infekciós kórképet (fertőző betegséget) a kipárolgásoknak, kigőzölgéseknek, a miazmáknak tulajdonítottak. Erre gondolt Magyar László is 1848-ban, amikor idhaza dúlt a szabadságharc, ő pedig Afrika dzsungelében tette felfedezéseit.

Egy másik, érdekes részlet:

“Több kanyargó patakok öntözik a földet, melyek szelíd hömpölygéssel viszik tiszta vizüket a zavaros Zaire (Kongó) folyamba; a mindíg zöldellő fák lombjain a különféle színű éneklő madaraknak szakadatlan koncertje vala hallható. A lég közel levő folyamtól mérsékelve levén, mondhatom, ezen vidék egy kies kerthez hasonlított, ide járult még a lakosoknak békés és nyájas külseje, kik csoportonként engemet környezve, szüntelen kiálták: ‘Evoe kindele‘ (Nézd a fehér embert!).”
“Kindele…” érdekes újra olvasni a kifejezést, ami fehér embert jelent. Kalene közelében is hasonlóan kiabálnak a néger gyerekek: Chindeli, chindeli… (Fehérek, fehérek!). Furcsa volt annak idején hallani (írtam róla itt). Milyen sértő lenne az utcán kiabálni, hogy: Fekete, fekete…

Ezzel kapcsolatosan a múlt héten (a DHC-n) hallottam egy történetet. Egyik előadónk (Maureen Wilkinson professzorasszony) 1988-ban Kenyában járt. Egy szafarin, az egyik este a tűznél az egyik amerikai fiatalemberrel ültek, akit a becenevén csak Barrynek szólítottak. Ő arról beszélt, hogy milyen nehéz feketének lenni a fehérek között. Maureen férje pedig arról tette bizonyságot, hogy misszionáriusként milyen nehéz fehérnek lenni a feketék között. Évekkel később tudták meg, hogy Barry teljes neve Barack Obama, aki aztán az USA elnöke lett.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/07/02 hüvelyk Afrika, Emberek, Történelem

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , ,

Mini nyelvlecke

A lunda, a kaonde és a luvale egymáshoz közeli nyelvek.

Ezt John Mondongu magyarázta el. Ő mindhármat érti, a lundát pedig, mint anyanyelvét, beszéli is. Nagyon jól képzett ápoló, szakember ő, aki a HIV pozitív betegek követését végzi a Kalene (ejtsd: kaléjní) Missziós Kórházban. Havonta jönnek a betegek (aki messze lakik, az 2-3 vagy éppen 6 havonta) vizsgálatra és megkapják a gyógyszerüket is. ART – antiretrovirális kezelésben (treatment) részesülnek. Többféle gyógyszert kapnak egyszerre, ami visszafogja az AIDS vírusát.

Visszatérve a lundára. Zambia hivatalos nyelve az angol. Ennek az az oka, hogy nem tudnának kiválasztani egyetlen más általános nyelvet sem. Ugyanis 72 féle létezik ma is az országban. Ez nagyon sok. Annak idején ennyi törzs volt, akik elkülönülve, saját kommunikációt folytattak, saját nyelvükön. Ráadásul itt, Zambia észak-nyugati csücskében az országhatárok nem követték a törzsi nyelvet, a lundát beszélők egy része Angolában, másik része a Kongói Demokratikus Köztársaságban lakik. Országhatár van, de határőrök nincsenek. Az emberek jönnek, mennek. Így lehet az, hogy a kalenei kórházban előfordulnak betegek Angolából és Kongóból is.

Nem könnyű nyelv egyébként. Az viszont jó benne, hogy latin betűkkel írják le és hasonlóan a magyarhoz, úgy ejtik ki, ahogy le van írva, az olvasási szabályok pedig állandóak. Pl. a “j” az zs-nek ejtendő mindenütt, vagy a t betűt követő u-t együtt “tru”-nak mondják, bár az r alig hallható.

Ami yami Zoltan. (ejtsd: amijámi Zoltán) – Zoltánnak hívnak.
Nidi ndotolu. (ejtsd: nidi ndotolu) – Orvos vagyok.
Wunamufi kudihi? (ejtsd: vunamufi kudihi) – Hová valósi vagy?

Ezeket a kifejezéseket már élesben ki is próbáltam, persze szótárral a kezemben és tolmáccsal az oldalamon. Nem könnyű. Annak, aki meg akarja tanulni a lundát, az nem ússza meg, hogy el ne jöjjön ide, a világ végére. Az interneten ugyanis nem talál hozzá semmilyen oktatási anyagot.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/11/30 hüvelyk Afrika

 

Címkék: , , , , , , ,

Most már tényleg: Kongó

Thanhoffer: Kongó

Az orvos, Thanhoffer Lajos fogta magát és elment Afrikába. Ez a Thanhoffer Lajos azonban nem azonos a XIX-XX. század fordulóján élt azonos nevű anatómussal. A Kongó c. könyv írója 1939-ben járt Afrikában, az anatómus pedig 1909-ben meghalt.

Szóval, fogta magát, Antwerpenen keresztül irány Kongó. Nem ám repülővel (100 évvel ezelőtt vagyunk), hanem hajóval. Feljegyzéseket készített, amit olvasmányos formában adott közre. A könyv elbűvölő, belevilágít az akkori Afrika életébe egy orvos szemével. Egy sztorit hadd idézzek belőle ízelítőként:

“Odaérkeztünk a szánalmas hotelhez.
– Boy! … Boooy! Leta Whyski mbili baridi – ordítja a barátom.
– Mit mondott? – kérdem.
– Azt mondtam, hozzon két whyskit. Leta az hozzál, mbili az kettő, baridi az hideg…
Jön a boy és tálcán két pohár whyskit hoz. Amint megkóstolom, érzem, hogy nem szódavízzel készült, hanem rendes kútvízzel. A whyskiért amúgy sem rajongok nagyon, de ha már inni kell, akkor jobban szeretem hozzá a szódát.
Odaintem a boyt.
– Soda… – integetek – leta soda… – mondom az új ismeretemmel.
A boy nem érti.
– Az ördögbe is, itt nem ismerik a szódavizet? – kérdem a barátomtól…
Harsogva kacagni kezd.
– Bwana Muganga anataka mayi ya pffffff – mondja a boynak, aki erre azonnal eltűnik és szódás whyskivel tér vissza.
– Hát ezt hogyan csinálta?
– Mondtam, hogy hozzon szódavizet.
– Hogy hívják a szódavizet?
– Mayi ya pffffff… – fújja és egy csomó izzadtságot permetez az arcomba.
– Mayi ya pffffff?
– Igen. Mayi az annyit jelent, hogy víz. Már most a szóda is víz, de olyan víz, ami, ha az üvegének dugóját kinyitják, sziszegő, fújó hangot ad. Tehát a szóda mayi ya pfffff…”

Térkép

De nem csak az ócska hotel teraszán iszogatott, hanem belevetette magát a dzsungelbe is. Könyvében térképet közöl:

Tábori körülmények között gyógyít. Illusztrációként fényképeket is tett könyvébe. Egyiken éppen gerinccsapolást, lumbalpunctiot hajt végre. Úgy, hogy közben a gyermeket egy hordó tetejére ülteti fel.

Lumbalpunctio (gerinccsapolás) - fotó Thanhoffer könyvéből

Erről egyből beugrott a 2000-es gennyes agyhártyagyulladás járvány (a katonák között több mint hetven eset fordult elő). Itt is volt Eger környékén néhány eset, hozzájöttek a gyanús esetek, hamar megtelt az akkori fertőző osztály néhány kórterme. Így aztán egyszer az egyik gyermeket (mivel a kiságyban nem lehet gerincet csapolni), az éjjeli szekrényre ültettük ki, olyan pózban, mint Thanhoffer Kongóban. Sikerült a csapolás, igazolódott a gennyes agyhártyagyulladás, megkapta a gyógyszereket és szépen meggyógyult. Számomra emlékezetes, ha nem is Afrikában történt.

A könyvet ajánlom mindenkinek: antikváriumokban vagy a vaterán fellelhető 2-3 ezer forint körüli áron, de van, hogy olcsóbban.

Még annyit erről a fiatalabb Thanhoffer Lajosról, hogy ő lett a budapesti Sziklakórházban berendezett Oltóanyag Termelő üzem igazgatója. Ezt egy 1945-ös filmhíradóból tudhatjuk meg: klikk ide. Egyéb információm arról, hogy mi lett vele, nincsen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/23 hüvelyk Olvasónapló, Régi orvosi könyvek

 

Címkék: , , , ,