RSS

Bora László címkéhez tartozó bejegyzések

Holdkő

Több bejegyzésben utaltam rá, hogy Bora László kollégám és barátom rendszeresen ír novellákat, kisregényeket a science-fiction témakörében. Nem szokásos űrhajós, lövöldözős, vagyis nem sablonos írások, hanem mindegyik bemutat valami újszerű, jövőbe datált újdonságot. Természesen fikciók, de a fikció is csak akkor jó, ha annak tudományos, technikai hátterét az író jól körbejárja. Ezt teszi ő is egyik legújabb írásában, a Holdkőben, amit szíves engedelmével .pdf-ként közzéteszek. Negyven oldal, héhány óra eseményei a Holdon, valamikor a jövőben. Jó olvasást (klikk a címre, alább).

Bora László: Holdkő letöltése

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012/03/14 hüvelyk Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , ,

B. L. Torkin – Sugallat

Nemcsak Nagy Róbert főorvos kollégám ír, ahogy arról beszámoltam korábban itt. Kórházunk belgyógyászatán dolgozik Dr. Bora László. Rendszeresen találkozunk konzíliumokban vagy éppen az ebédlőben. Ez utóbbi ad alkalmat a kórházon kívül kérdések megvitatására: család, ami mindkettőnknek fontos és az olvasás, írás, hasonlóképpen. A kolléga (írhattam volna csupa nagybetűvel is), remek rövidebb és hosszabb novellákat, regényeket ír, a science-fiction témakörében. Korábban nemcsak magyarul, hanem oroszul is publikált (oda kell aztán a szókincs!). A Tabula rasa-t egy antológiában adják ki hamarosan, néhány írás megtalálható a karcolat.hu-n, személyes blogja alatt. Kedvencem a Sugallat c. rövid írás:

“– Zsófi! Zsófi! Hagyd békén azt a szegény nyomorultat! És főleg semmi szín alatt ne nyúlj hozzá, mert még összeszedsz valami nyavalyát! Viktor, te meg menten idejössz! Hányszor mondjam, hogy maradj mellettem! A sírba visztek, büdös kölykök! Leshetitek, hogy még egyszer magammal viszlek titeket bárhova is! Gyertek ide azonnal! – szitkozódott fojtott hangon a kissé túlöltözött, spanyol kereskedőnek látszó férfi Firenze főterén, a Piazza della Sinhorián.
– Muszáj azonnal ordítoznod a gyerekekkel, Béla? Nem lehetne hozzájuk emberi hangon szólni? – vágott közbe reflexszerűen a férfi jobbján álló felesége, és még az uráénál is kellemetlenebb rikácsoló hangon folytatta: – Hallottátok, mit mondott apátok? Ne csavarogjatok el, ne nyúljatok semmihez, ne álljatok szóba idegenekkel! Tüstént magam mellett szeretnélek látni mindkettőtöket, együtt kell maradnunk! Öt másodpercet kaptok, egy-kettő, futólépés!
Az asszony nagyon feszültnek és idegesnek hatott, lerítt róla, hogy nem érzi magát komfortosan ezen a helyen.
…”

A folytatást (Bora László: Sugallat) érdemes elolvasni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011/06/24 hüvelyk Magyar nyelv és irodalom, Olvasónapló

 

Címkék: , , , , ,