RSS

március 2015 havi bejegyzések

Magyar-lunda nyelvrokonság

…nem létezik és természetes, hogy nincs közvetlen, vagy éppen szoros nyelvrokonság a kettő között, csak annyi, amennyi minden más nyelvben közös lehet. Vannak benne invenciózus fordulatok, néhány kifejezés hasonlóan hangzik. A távolság óriási, nemcsak sok ezer kilométer, de évszázadok és egy tenger, nem is beszélve a Szaharáról és az Egyenlítőről, hiszen Lundaország ma Zambiában, Kongóban és Angolában, darabjaiban létezik csak (írtam róluk itt).

Hadd hozzak azért két példát a hasonlóságra, ami meglepett:

IGEN: Az ‘igen’ és az ‘enga’ (lundául igen) szót hallva, nyilván közelebbinek tűnik, mint például az angol ‘yes’.
NEM: A ‘nem’ és a ‘nehi’ (lundául nem) szintén közelebbi hangzásúnak tűnik, mint például a ‘no’.

Érdekes a másik példa is:

cassava-makamba

Manióka liszt (cassava), ami a lunda emberek (de egész Afrikában) között nagyon népszerű eledel. Ebből készül az nshima. Szóval, amikor ‘kudya’, akkor ezt a makamba-t készítik el és eszik.

Ha megkérdezünk egy lunda embert: Tud-e enni? Akkor így hangzik: Muna kutwesha kudya? Amiben a kudya (kiejtve: kudá – mint az orosz hová). A válasz úgy fog hangzani: ‘Kudya nakudya’. Ebben a kifejezésben a főnévi igenevet vagyis az “enni” igét használják megerősítésként. Szó szerinti fordításban: Enni eszek. Milyen érdekes, hogy bár ritkán, de magyarban is használjuk ezt a megerősítést: – Eszik eleget? – válasz – Hát, enni eszek! (Ugyanígy: inni iszok – lunda: Kunwa na kunwa.)

A lunda nyelvben egyébként sokkal több “rag”-ot használnak, amit nemcsak a szó gyökere után, hanem elé és még közbe is beszúrnak (prefix, inflix, suffix). Ezért aztán extrém hosszú szavak jönnek létre. Rendkívül megnehezítik a szótározást, hiszen a szó elejéről először (lehetőleg a nyelvtan átfogó ismeretében) le kell vágni a prefixeket, aztán kiderül, hogy milyen betűvel is kezdődik a szó.

Egyik kedvenc példám erre a Tumina (Dícsérő énekek) c. keresztény énekeskönyvben van. A “By Christ redeemed” c. angol ének lunda szövegében van a szó: “Nichakenzayi” – ami azt jelenti: Amíg ő eljön… (Jézus Krisztus visszajövetelére utalva). Nos ebben a szóban a tőből is csak három betű marad: …nza… és az ige eredetileg inza, vagyis jönni (kwinza a főnévi igenév). A Ni-cha-k-e- és yi a végén mind módosítanak valamit. Ilyen ez a lunda nyelv.

Másik példa egy jó hosszú szó, ami egy egész mondatot tartalmaz: “nakumukalakelanga”. Nos szedjük szét ezt a jó hosszú szót is: “na-ku-mu-kalakala-nga”, ahol az ige: kalakala, azt jelenti dolgozni, munkálkodni, tenni. Mivel változik, ezért “na-ku-mu – kalakela – nga”. Na – teszem, ku és a végén nga, hogy rendszeresen (örökké, állandóan), meg még a mu, ami talán tárgyasítja (?), vagyis valakinek az akaratát tenni, amihez döntéssel jutottam el. Huh… hát ez jó bonyolult. Ezért inkább megmutatom, honnan vettem a példát:

“Nakumukalakelanga Nzambi”, angol fordítása: “I have made a decision to do God’s will forever.” Magyarul: “Eldöntöttem, Isten akaratát teszem örökké.” Lundában két szó, magyarul öt szó, angolul 10. Ilyenek ezek a nyelvi különbségek. Bár minden ember úgy döntene (és minden nyelven elmondanák), hogy követi Isten akaratát az életében.

De lássuk a példamondatunk forrását! A Kalane Mission Hospitalnak – ahol éppen dolgozok – a nevében is benne van, hogy missziós kórház, ezért időnként a rádióból (akár a műtőben is, ha a munkát nem zavarja) keresztény énekek szólnak. Így hallottam meg egy olyan lunda éneket (aminek a fele angol), ami nagyon sok embernek megtetszett, igazi sláger lett belőle még vagy 7-8 évvel ezelőtt. Utána kérdeztem, hogy mi ez a dal, s kiderült, hogy a címe: Ami mu umi wami (Az én életemben…). Íme a teljes szöveg, ami angolul kezdődik, a refrén lunda:

In that old house once lived an old lady. /Abban az oreg házban élt egy idős asszony./
She told stories about the way life was so hard to cope. /Történeteket mesélt arról, hogy az élet útjával milyen nehéz volt megbírkózni./
At the end of the story /A történet végén…/
I could see tear running from her eyes. /…láthattam, ahogy könny csordult a szeméből./
I could hear her saying: /Hallhattam, ahogy azt mondja:/

Refrén:

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

(Ismétlés)

Now I know I wasn’t there in her old days. /Most tudom, hogy nem lehetek ott idős napjaiban./
But I see myself going through the same road /De látom magam menni ugyanazon az úton/
And I hear myself saying: /És hallom, ahogy magam is mondom:/

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./

Ami mu umi wami /Az én életemben…/
Nakumukalakelanga Nzambi /Eldöntöttem, hogy Isten akaratát teszem örökké./… iyee… eyiyee eee

A dalt megtaláltam a YouTube-on. Íme, meghallgatható. Érdekessége a videónak, hogy abban egy asszony halála is látható. A haláleset körül az emberek gyásza nyilvánvaló. Igen, itt valóban így gyászolnak és siratnak az emberek.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/30 hüvelyk Afrika, Zene

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , ,

Bogárkák – kicsiknek és nagyoknak

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek - meg támadnak, ha közéjük lépsz) - saját fotó

Katona-hangyák Zambiában: középen valami százados féle (hosszú lábaikkal kapaszkodnak, gyorsak és csípnek – meg támadnak, ha közéjük lépsz) – saját fotó

Afrikában rengeteg a rovar (legyünk őszinték, a világon mindenütt). Hangyák milliárdjai vagy trilliárdjai (ha csak egy vonuló army ant sereget nézek, amiben több ezer vagy tízezer van belőlük). Aztán ott vannak a kabócák, amelyek ugyan nem hatalmasak, de a zaj, amit csapnak (akár egy flex-csiszoló), fülsüketítő. A világon mindenütt “muzsikálnak”, de itt (Kalene Hill) különösen hangosak. Szóval, Afrika tele van rovarral, mi mégis hoztunk magunkkal Bogárkákat, vagy hogy pontosabban fogalmazzak “a Bogárkák”-at, egészen pontosan a Bogárkák című könyvet (szegény könyv utazott vagy 12 ezer kilométert!).

Kedves kis rajzok az erdő széléről... a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Kedves kis rajzok az erdő széléről… a könyv illusztrációi ilyenek. Szinte minden oldalra jut egy a történet fonalához kapcsolódóan.

Miért tartottuk ily nagy becsben? Azért mert nagyon jó könyv. Számítógép, internet nem pótolhatja. Íme a mű első néhány sora:

“Bogárka repülni tanul… A napocska már az ég alja felé járt, amikor a szentjánosbogárkák ébredeztek. Anya a konyhában volt és reggelit készített. Apa is fölébredt már, de még kellemes félálomban heverészett az ágyban. Bogárka átmászott az ágyikójából az anyukája ágyába – ott sokkal szebbet lehet álmodni – ügyesen a hátára fordult, levegőbe emelte lábacskáit és elkezdett hintázni: hinta-palinta, hinta-palinta. Hirtelen azonban túl nagyot lendült, hinta-palinta, és Bogárka a földön hevert. Ordított, ahogy a torkán kifért.”

A történeten keresztül egy emberszerű, megszemélyesített, szorgos szentjánosbogár-család életébe látunk bele a bölcsőtől a sírig. A könyv édi-bédi rajzokkal van illusztrálva. Amolyan klasszikus, gyerekeknek szánt képek, aranyos kis házikóval, lámpással a szentjánosbogarak kezében. A gyerekek lelkének nyilván inkább erre van szüksége mint a dzsí-áj-dzsós akció-rajzfilmekre.

Jan Karafiát: Bogárkák - a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

Jan Karafiát: Bogárkák – a könyv, amit még ide, Afrikába is magunkkal hoztunk kisfiunk kedvéért

A szerző – Jan Karafiát – a XIX. század második felében, a XX. század elején élt Csehországban. Ennek megfelelően a könyv először cseh nyelven jelent meg: Broučci címmel az 1870-es években. Majd angolra is lefordították az 1940-es években, most pedig magyarul is megjelent. Bár ez a fordítás 150 évet “késett”, a könyv üzenete, hangulata, értékei ma is aktuálisak. Erre bizonyíték, hogy legkisebb fiunk (aki most 6 éves lesz) nagyon kedveli és szereti. Egy egy fejezet két estére is elég, ha az ember jól osztja be a történetet.

A könyv fülszövegébe még érdemes belepillantani: “Egy elgondolkodtató mese az engedelmességről. Jan Karafiát megragadó története mind gyermekek, mind felnőttek számára egyaránt izgalmas. Isten az engedelmességet tette a megváltás útjává Jézus Krisztus által, aki Atyjának engedelmeskedve vitte végbe az emberek megmentését, mi pedig hitbeli engedelmesség által nyerhetjük el azt. Hogy mi is jelent ez a mi életünkben a bölcsőtől a halálig? Ebben a mesében a szentjánosbogarak életéből kaphat választ erre a kérdésre apraja és nagyja.”

A könyv kapható az internetes webáruházban is: *klikk ide* vagy éppen az Ó utca 16-ban, a kiadónál.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/03/14 hüvelyk Afrika, Olvasónapló, Vélemény

 

Címkék: , , , , , , , , , , , , , , ,