Ha az ember vasúton közelíti meg Budapestet, nem ússza meg a BKV-t sem. A Keleti-PU-nál nagy a felfordulás, metrót építenek, de a 24-es villamos a szokott helyéről indul. A sarkon pedig egy konténerben jegyet is lehet kapni a közlekedéshez.
A hölgy kedves volt, kevésbé a viharos szél! A két jegyből az egyiket felkapta a kis tálcáról, fújta fújta, s mivel 320 forintba került, nem tehettem mást: ugrottam utána. De a néhány méterre várakozó hajléktalan alkohollal átitatott reflexei jobbak voltak, besegített a szél is, felé fújta. Szinte egyszerre nyúltunk érte. De ő felkapta – nem azért, hogy visszaadja -, szorította és úgy nézett rám, mérgesen. A zsákmányt nem eresztette, hiába néztem rá kérlelőn. Ezt már az ő tulajdonába fújta át a szél. Lett egy jó napja. Visszaballagtam és pótoltam a pénztárnál a jegyet, amit elfújt a szél és megfújt az úriember. Hálát adtam érte, hogy tudtam újat venni.
Elfújta – megfújta
A hétköznapok fogságában 